Holnap Frosinone - Juventus; az újonc a bajnoki címvédő ellen, a Seria A valaha volt legkisebb városi csapata fogadja Olaszország legnépszerűbb és (talán) legjobb csapatát. Frosinone a héten megszakította majdnem két hónapos nyeretlenségi szériáját a Bologna ellen. A Juventus 13 meccses győzelmi sorozatban van. A totó nyelvén: fix 2-es. Mégis érdemes a pillantásunkat a meccsen hagyni és elidőzni egy kicsit Frosinonéban.
A farsang időszakát éljük: ilyenkor igyekezett a népszellem a tél túlélése és a tavasz várás egybemosódó izgalmait szimbolikus formába önteni. A néplélek ekkor élte meg az elhaló és megújuló természet örök ciklikus életfolyamatát. Az időleges elmúlás és az újjászületés nehezségei öltenek formát. Elismerik mindent átható hatalmát és talán kicsit siettetni is próbálják az átalakulást. A farsang halálának, kivégzésének és temetésének rituális eljátszása mögött ilyesfajta mélység húzodhatott.
Frosinone is híres farsang temető ünnepségéről, a Radicáról. Ilyenkor a tömeg a városi hivataloktól övezett köztére vonul, ahová lóvontatta kocsin a széken trónoló és megkoronázott óriás Karnevál alakjának érkezését várja. Megérkezésekor a tömeg felbolydul, zene és tánc kíséretében a felvonulás a hatalom képviselői felé hömpölyög. Ekkor csönd támad. Ők tiszteletükkel adóznak Karnevál alakjának, majd beállnak a menetbe.
Ekkor a tömeg kitör és radicát (eredetileg: gyökér) azaz alóé vagy agavé leveleket, esetleg káposztaleveleket dob fel, amelyek válogatás nélkül mindenkire esnek. A természetes egyenlőség és egy emberinél nagyobb hatalom időleges kifejeződését érezhetjük át. Majd mintegy az ünnep második fázisaként, a tömeg dulakodásba kezd. Ezután a felvonulás folytatódik, a rendőrök bort osztanak kocsiról. A megszokott társadalmi hatalom időlegesen ismét megfordul és kifordul magából. Végül a Karnevál alakját a felvonulás befejezéseként egy köztérre viszik. Ott megfosztják díszeitől és ének, hangzavar közepette máglyán elégetik.
Aki a frosinonei ünnep valamikori hangulatáról képet akar kapni, annak talán Federico Fellini filmje, az Amarcord derenghet fel. A nyitóetüdben Fellini mesterien használja fel a frosinoneihez hasonló ünnepet arra, hogy bemutassa a vidéki néplelket és annak az olasz társadalmi rétegekkel való kapcsolatát egy farsangi időszakhoz hasonló átmeneti korban.
Persze kérdezhetjük: hol itt a futball, hol a kapcsolat?! Az öreg, ám örök fiatal Juventus vendégszereplése egybeesik a frosinonei karnevál lényegével és a hangulatával. Hasonló lényegű ünnepek más közösségekben eltérő formában jelentek meg, ahol a tömegjátékban a népi labdarúgás igen komoly szerepet kapott. Így például maga a "városi derbi" elnevezés, is eme archaikusabb szokásrendszer együttesből eredeztethető, ahol a pálya maga a város volt.
Az anglia Derby- ben minden évben a nagyböjt kezdete előtt húshagyó kedden a város két plébániája Szent Péter és a Mindenszentek labdajátékban mérkőzött meg egymással, hasonlóan híres az Ashbourne-i "városi labdacsata". Az ilyen küzdelmekben összpontosulhat a tél legyőzésének szimbolikája, ahol a termékenység elnyerésének rituális játékában a labda városbeli megjáratása a nap éltető erejének megtámasztását szolgálja. Itt a labda váltja fel a növényi szimbolikát. Sok helyen ez tovább transzformálodótt a házas férfiak játszottak a nőtlenek ellenében, a termékenység feletti küzdelem nemzedéki ellentétbe csapott át.
A télből a tavasz felé minket is rangadók és derbik vezetnek ki, főként Olaszországban: Juventus - Roma 1:0; Juventus - Inter 3:0 (Olasz Kupa) Milan - Inter 3:0; úgyhiszem a telet leginkább az Inter szeretné maga mögött hagyni (dec.20. és jan. 31. között a megszerezhető 18 pontból csak 5 -öt gyűjtött be), elégetné azt a farsangkor szokásos bábut, míg a Juventus szinte örök megújulóként mehet bele a tavaszba. Másképp nézett ki...
A jelentősen megerősödőtt Inter elsőszámú bajnokaspiránssá lépett elő az őszi szezon folyamán, különösen a Juve rosszabb szezonkezdetének tükrében. Az előnye azonban elfogyott, mitöbb komolyabb hátrányba került. Úgy néz ki, a Juventus - Inter derbi után a Juvéra fog több nap sütni tavasszal. A derbi szolgált tanulsággal, különösen a csapatjáték tekintetében. A Juventus egy jól kidolgozott csapatformációban 3-5-2 - ben játszott, ahol a játékosok közötti kapcsolatok jól megkomponáltak és a futballisták képességeihez illeszkednek.
A háromhátvédes rendszer a szélen helyezkedő két futóval kiegészítve, öt ember közötti, valamint a védősor előtti védekező középpályás, 6 ember közötti összjátékkal, a biztonságos passzjáték és labdakihozatal feltételrendszerét teremti meg.
A labdakihozatalban a kockázatos passzok száma és a távolsága lerövidül, így a technikai követelmények is csökkenek. Letámadás esetén is megvannak az opciók, így például a kapus a hátrajátszott labdát nem a mezőnybe, hanem a szélen helyezkedő futóhoz íveli vagy a középhátvéd esetében felíveli a vezető éknek, a pozíciót tartó középcsatárnak. Mandzukic posztra igazolása a Juventus stratégiájába illeszkedik.
A mögötte szereplő mozgóék (Morata vagy Dybala) szerep is fontos az ötvédős rendszerben ők futnak be üres területbe, ahová mondjuk technikailag könyebb a hármas tengely szélsőhátvédjának ( pl. Chiellininek ) bepörgetni a labdát, mint mondjuk ütemből a beinduló "futó" (Evra) "elévarázsolni" a labdát.
A kimozgó ék így vagy szabadrúgást erőszakolhat ki vagy visszapasszolhatja a beinduló "futónak". A lényeg az, hogy a játékosok számára adottak a játékbeli opciók, a két vagy három választás lehetősége. A futó - középpályás kapcsolatokban ott vannak a kényszerítők, vagy a csapat hullámzást elősegítő súlypontáthelyezések, az ékek ki és elmozgásában a helyteremtés érkező középpályásoknak. Az öreg hölgy lassan építkezik, de lendületből érkezik a kapu elé.
A megkomponált csapatjátékból adódóan a játékosok közötti energiaelosztás is arányos. Gördülékeny csapatjáték jellemezte a Juventust, nem úgy az Intert, a kék - feketéknél az egymás és a játékhelyzetkeresés lelassította a játékot. A Juventusnál posztra cserélnek és jobban megosztják a játékidőt, ami a formatartás miatt is fontos. Az Internél ez a tendencia kevésbé érzékelhető, különösen a támadójátékot illetően.
Mancini az Inter visszaeséséről a következőket mondta: " A téli átigazolási piac miatt a január mindenki számára furcsa hónap, a szezon közepén történik egy hirtelen imbolygás." [Valóban az erősen leült Róma is megmozgatta a keretét, a Fiorentina is erősített, hiszen ott is megállt a támadójáték a jó ősz után (érkezett Zarate és Tello), míg a jó formának örvendő Napoli és Juventus megőrizte a stabilitását.]
Az Internél élesen kitapintható a széles keret és az olasz kereskedő szellem, a játékos elégedetlenség és várakozások igazi futball - farsangba illő tolongást idéznek elő. Mancini megemlíti a távozó játékosokat Guarint és a többnyire kispadra vagy a mögé szorulókat. Miközben az Inter nagy téli igazolásáról Ederről a következőket mondja:
"Miért inkább Edert szerződtettük egy középpályás helyett? Mert van ez a kis problémánk, a gólszerzéssel való küzdelem, így szükséges egy másik opció. Eder bármelyik poszton tud játszani, középcsatárként, visszavont támadóként, vagy szélsőként 4-3-3 - ban".
Lehet, hogy Eder leigazolásában közrejátszhatott az a piac lezárulása utáni hír, miszerint Icardit a Liverpool megakarta venni... Ez összefügghet azzal a másik kérdésemmel, hogy miért nem állhat össze stabilan, a Ljajic - Icardi - Jovetic támadóalakzat. Az a támadó trió ami idővel az Inter felé fordíthatná a mérleg nyelvét. Az említett rossz széria előtt állt össze ez a hármas először kezdőként, Udinese - Inter 0-4. Utána viszont csak egyszer az Atalanta elleni 1-1- nél volt mindhárom kezdő, ők hozták össze a gólt.
A többi meccsen 5-6 percet kaptak együtt, többnyire egymást cserélték. a Milan ellen a beálló Icardi Ljajiccal történő összjáték után hozta össze a 11-est. Igaz kapufára is rúgta, talán mert csere volt, talán mert ellene szabálytalankodtak, talán mert hiányzik a stabil játékidő és játékforma az Internél. Mind - mind néhány centi...
A Juventus ellen is hiányzott a három játékos együttes jelenléte és játékoskapcsolata, Icardi ismét csak epizód szerepet kapott. Az Inter és Mancini koncepciója hogy a talonban levő két ex - fiorentina játékost Joveticet a Manchester Citytől, Ljajicot a Romától megszerezte komoly előrelépést, a jól beinduló és elmozgó Icardival Európa egyik legjobb támadó hármasat sejtette.
A két délszláv játékos meccshiánya komoly akadály, Eder igazolása lehet, hogy ennek áthídalása, ám ha ebből a négyesből a trio összeáll tavaszra a bajnoki remények megmaradhatnak az Internél. Az Internél meg lehetne fordítani a csapatépítést, azt kell megoldani, hogy a fenti támadó hármas szabadon alkothasson. Ne felejtsük támadni kell, hogy a ponthátrányon faragjanak. A potenciál az Internél, a stabilitás a Juventusnál van meg.
Az olasz futballszeretők tavaszvárása persze a következő kérdésben fogalmazódik meg, hogy vajon hány szereplős lesz a tavaszi végjáték, lesz- e esély az örökifjú Juventus egyeduralmának megtörésére. [A 2011/12 -es szezontól kezdődően zsinórban négy bajnokságot nyert a Juventus, ezekből az első scudettot veretlenül, az azt követő hármat pedig 9 és kétszer 17 pontos előnnyel hódította el.]
Vajon a Higuain vezette Napoli tudja tartani a lépést, a Fiorentina képes lesz-e ragadni, az Inter ki tudja-e adni magából ami benne rejlik. Mire lesz elég a Milan felívelő formája vagy a Roma esetleges magára találása. Az őszi szezonban úgy nézett ki megmozdult az olasz futball, hogy visszatérhet a régi Calcio érzete, amikor az utolsó fordulókban még nyílt a verseny a bajnoki címért és a kiesők is az életükért küzdenek. Jövő héten Juventus - Napoli és Fiorentina - Inter talán akkor már kicsit többet tudunk majd a futball tavasz alakulásáról. Addig se feledjük Frosinonét, hátha a karneváli növény-eső mindenkire egyaránt hullani fog és a Juventus is beáll a sorba, legalább egy döntetlen erejéig...