A szerző keresi a témát vagy a téma találja meg az embert? Mindkettő igaz, sőt kéz a kézben jár. Megfogalmazódni látszott egy kérdéskör, s miközben körbe jártam, rábukkantam egy másik lehetőségre. Lábra akartam passzolni, de egy ütempassz lehetősége sejlett fel. Nem tudom, bejön- e, de egy labdányi résre lettem figyelmes, úgyhogy megkísérelem. Gondolatlabdánkat a politikai retorika felė írányítom. A miniszterelnök szolnoki stadionavató beszédét olvasva a következő résre lettem figyelmes:
"Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Természetesen minden helyzetet meg lehet szokni az életben, még a legmegalázóbbat és a legsikertelenebb helyzetet is, de ne felejtsük el soha, hogy nekünk, magyaroknak, ha a sportról van szó, mi a természetes állapotunk. A mi természetes állapotunk az, hogy mi Puskás Öcsi, Papp Laci, Balczó András és Egerszegi Krisztina országa vagyunk. Olyan nemzet, amely világklasszis sportolókkal büszkélkedhet. Miért kellene ennél kevesebbel beérnünk a jövőben? Márpedig ahhoz, hogy újabb és újabb tehetségek bukkanhassanak föl, esélyt kell adni minden fiatalnak – szülessen az ország bármely sarkában. Sohasem tudhatjuk, hogy melyik település melyik lakótelepére vagy melyik falu melyik házába született meg az új Egerszegi Krisztina, Balczó András vagy éppen Puskás Öcsi. Ezeket meg kell találni, meg kell ismerni, föl kell fedezni, esélyt és lehetőséget kell adni, s ehhez pedig létesítmények, tanárok, nevelők és edzők kellenek. Jó edzők nélkül nincs erős jellemű fiatalság, tisztelt Szolnokiak! Ezért külön is köszöntöm a jelen lévő edzőket, akikre rábízzuk a gyerekeinket, hogy az iskolaidő mellett a lehető legtöbbet hozzák ki belőlük, a lehető legnagyobb teret nyissák tehetségeink előtt."
Nem tudom önök hogy vannak vele, de nekem a gondolatsor kezdete kissé homályos és furcsán hat. Olvassuk csak, mondjuk onnan, hogy "Puskás Öcsi..." Így kedvezőbb hatást fejtene ki. De ott van az a kezdő első másfél - két mondat. Úgyhogy jelentősége van: "Természetesen minden helyzetet meg lehet szokni az életben, még a legmegalázóbbat és a legsikertelenebb helyzetet is, de ne felejtsük el soha, hogy nekünk, magyaroknak, ha a sportról van szó, mi a természetes állapotunk. A mi természetes állapotunk az, hogy mi Puskás Öcsi, Papp Laci, Balczó András és Egerszegi Krisztina országa vagyunk."
Engem ez a negatívan ható képkezdet és "természetes állapot" valamint annak sporttal történő vegyítése zavart meg. Lehet ez egy kevésbé szerencsés összefűzés, amely talán egy korábbi vagy későbbi gondolattal mutat összefüggést? Aki esetleg a beszédet hallgatta, az társíthatta volna a "természetes állapotot", a korábban lepusztult szolnoki pályaképpel mint állapottal, esetleg a gyermekek elhízási problémáival mint állapottal. Esetleg visszagondolhatott rá a későbbi befejező részben akkor, amikor az Aranycsapatról esik szó mint a nemzeti egység kifejezőjéről.
A hallgató ekkor magában hozzátehette, hogy az ötvenes évek állapotai között volt ez elsősorban igaz. Leginkább talán a korábbi erőforrásaink és a "miben vagyunk jók" résszel mutat kapcsolatot. Itt megjelenik a magyar "természeti állapot", kicsit rousseau-i értelmezésben, ha nem tudjuk miben vagyunk jók egyénileg a társadalom sem maradhat fenn. Kapcsolatot érezhetünk a kiemelt résszel ám itt sem találunk szónoki visszautalást. Úgyhogy erősen hat a kiemelt rész felütése különösen ha olvassuk. A megszólítás és a mindennemű visszautalás nélküliség egyértelmű és önálló üzenetsorra utal.
Másrészt ott van az önmagáért beszélő: "minden helyzetet meg lehet szokni az életben". Ez egy igazi "élet -állapot" - meghatározás. Megállapítható, hogy önálló gondolatsor következik. Talán e két mondatban rálelhettünk valami rejtett ideológiai tartalomra a sporttal kapcsolatban? Esetleg ily módon furcsa esélyegyenlőség értelmezéssel nézünk, nézhetünk majd szembe? Itt a rés, mérlegeljünk merre és hogyan rúgjuk meg a gondolatlabdát.
Irányíthatjuk a politika, a politikai filozófia felé. Itt a "természetes állapot" a természetjog részeként, kiindulópontjaként, ellentéteként fogható fel. A természetjog politikai elgondolása megtalálható Hobbes-nál Locke- nál, Rousseau-nál, eltérő megközelítésekben. A természetes állapot az embert, ember és ember viszonyát írja le a maga elképzelt és kiemelt emberi magatartásformáival, amikor és ahol a jog, a jogforrás, és a jog érvényesítője még nem létezik. Emlékezzünk a beszédbeli a "természetes állapot" előtt álló sorokra: "minden helyzetet meg lehet szokni az életben, még a legmegalázóbbat és a legsikertelenebb helyzetet is, de ne felejtsük el soha, hogy nekünk, magyaroknak, ha a sportról van szó, mi a természetes állapotunk.
Pillantsunk bele a természetes állapot Hobbes-i értelmezésbe:
" [...] amikor csak annyi biztonságunk van, amennyit saját erőnk és találékonyságunk nyújt nekünk. Ilyen körülmények között nincs helye a szorgalomnak, mert gyümölcse bizonytalan, ezért aztán nincs emberi alkotás sem a gazdaságtól a tudományon a művészeten át a társas létig bezáróan."
Milyen is ez a természetes állapot?
Az angol gondolkodó válasza szerint: "magányos, szegényes, csúnya és állatiasan rövid." Hobbes szerint a "mindenki harca mindenki ellen" világ a konfliktusban mérhető emberi egyenlőségre épül. Ahol a hatalom annyiban oszlik meg egyenlően az emberek között, - "a természet egyenlő testi és szellemi képességekkel ruházott fel minket" - miszerint minden embernek hatalmában áll a másiknak (cselvetéssel, szövetkezéssel) ártani. Az emberi hatalomra vonatkozó hobbes-i meghatározás és annak korlátait érdemes szószerint idézni, majd összevetni a szolnoki, sőt a diósgyőri beszéd bizonyos sportra vonatkozó részeivel:
" Az emberi hatalom általánosságban véve azokat az eszközöket jelenti, amelyek valakinek egy adott pillanatban valamely jövőbeli jónak tetsző dolog eléréséhez rendelkezésre állnak, s ez a hatalom vagy eredeti vagy járulékos. A természetes hatalom a test vagy elme olyan kiemelkedő képessége mint például a rendkívüli erő, okosság, ügyesség, ékesszólás, bőkezűség, nemesség. Járulékos az előbbiek segítségével vagy véletlen következtében megszerzett olyan hatalom, amely még nagyobb hatalom meghódítására eszközül szolgál - ilyen például a gazdagság, jó hírnév, barátok, valamint Isten - jó szerencsének nevezett - titkos keze műve. A hatalom jellege ugyanis ebből a szempontból hasonlít a hírhez, amely ahogy terjed, úgy növekszik."
És most nézzük a korlátokat:
“ Az embernek ugyanis az a természete, hogy bármennyire elismeri is másokról, hogy szellemesebbek, ékesszólóbbak és tanultabbak nála, azt mégis nehezen tudja elhinni, hogy sokan akadhassanak, akik ugyanolyan bölcsek, mint ő. Mert saját éleselméjűségét mindenki közelről szemléli, másokét viszont távolról. Ez inkább azt igazolja, hogy az emberek ebből a szempontból egyenlők, mint azt, hogy nem. [...] A képességeknek ebből az egyenlőségéből ered a céljaink elérésére irányuló remény egyenlősége. Következésképpen ha két ember ugyanazt a dolgot óhajtja, amit azonban együttesen nem élvezhetnek, egymásnak ellenségei lesznek, s céljuk elérése érdekében (ami elvileg önfenntartás, de olykor csak puszta élvezet) igyekeznek kölcsönösen elpusztítani vagy leigázni egymást."
Ez a "mindenki joga mindenre" elv nyereségvágyat, bizalmatlanságot és dicsvágyat szül, ami mind három esetben erőszakkal párosul. Ezért szükséges a közhatalom, hogy ezt "kordába tartsa" - mondja Thomas Hobbes.
Itt felderenghet a gazdasági verseny és az állam kapcsolata a huszadik században és hogy hullámzott e két part között az egyén sorsa: állami elnyomás vagy gazdasági kiszolgáltatottság...
Más hangnemben eszünkbe juthat az állam és polgár mit tekint önnön feladatának és képességének a kölcsönös elvárások vonatkozásában, ilyen például a jóléti állam szerepvállalásának csökkenése az öngondoskodás előtérbe helyezése.
Mi maradjunk a szolnoki beszédnél, melyet felfoghatunk úgy is, hogy a "természetes hatalom" egyenlőségéről, ("a test vagy elme olyan kiemelkedő képessége mint például a rendkívüli erő, okosság, ügyesség") és felkutatásáról beszél: "esélyt kell adni minden fiatalnak – szülessen az ország bármely sarkában. Sohasem tudhatjuk, hogy melyik település melyik lakótelepére vagy melyik falu melyik házába született meg az új Egerszegi Krisztina, Balczó András vagy éppen Puskás Öcsi."
Nézzünk mit találhatunk a diósgyőri beszédben?
"Szeretném nektek mondani, hogy én is így kezdtem, mint ti, és higgyétek el, hogy aki nem sportol, az nagyon nehezen viszi sokra az életben. Az nagyon fontos, hogy ti sportoltok, hogy lejártok ide, hogy összeméritek az erőtöket máséval, hogy elfáradtok, hogy időnként fáj, hogy együtt kell működni a csapattársakkal, akik időnként butaságokat csinálnak, és nem azt, amit ti szeretnének. Ezek mind nagyon fontos dolgokra tanítanak meg benneteket. Azt kívánom nektek, hogy élvezzétek a játékot, legyetek jó futballisták. Akinek a Jóisten sok tehetséget adott, az legyen kimagasló futballista, akinek kevesebbet adott ebből, de többet másból, az majd nyilván másfelé folytatja az életét, de higgyétek el, hogy bárhova vet benneteket az élet, bármi is lesz a szakmátok: kőműves, jogász, orvos vagy éppen profi futballista, minden egyes percet, amit a pályán eltöltötök, meg fogtok köszönni a Jóistennek, mert segít benneteket abban, hogy sikeresebb, jobb jellemek és jobb emberek legyetek."
Itt inkább a "járulékos hatalom" és a korlátok felismerése tapintható ki mint társadalmi funkció: aki "másfelé folytatja az életét [...] minden egyes percet, amit a pályán eltöltötök, meg fogtok köszönni " Érdekes mert ebben a sport mintha a hobbes -i esszencia a nyereségvágyra, bizalmatlanságra és dicsvágyra adott állami orvosság lenne.
A sportban szembesülhetsz vágyaiddal egyben korlátaiddal és az élet más területeire is kiterjedhet. Ugyanakkor itt is versengő - konfliktusos társadalom képe rajzolódik ki: "segít benneteket abban, hogy sikeresebb, jobb jellemek és jobb emberek legyetek." Első a siker, majd az esetleges sikertelenség belátása, a sport ennek elfogadására készít fel. Itt ismét visszagondolhatunk a résre, a kezdet kezdetére: " Természetesen minden helyzetet meg lehet szokni az életben, még a legmegalázóbbat és a legsikertelenebb helyzetet is, de ne felejtsük el soha, hogy nekünk, magyaroknak, ha a sportról van szó, mi a természetes állapotunk..."
A sport mint a természetes állapotban lévő konszenzus teremtő erő. A versengő mentalitást és korlátait is, minden oldalát magába foglalja.
Többek között ezért állami szerepvállalást igénylő stratégiai ágazat, ráadásul a maga multiplikátor, szerteágazó hatásával az egészségügy jelenbeli és jövőbeli tehermentesítésével, városkép és közösségteremtő hatásával, a nemzeti érzés vitalizálásával is összhangba hozható. A beszédek tartalmából olvashatóak ezek ki.
Úgy néz ki mégis jól zár az ideológiai védelem?
És az ütempassz elfog halni. Furcsa esélyegyenlőség és mentalitás a társadalomban a sport által, a sportban... Ezért tolok még egyet a gondolatlabdán, irányt váltok, lesz ott rés!
A beszédekre a kiemelt részek alapján nem lehet ráhúzni vagy ráépíteni egy politikai filozófiát egy az egyben. Most irányt váltok: Hobbes és később mások így vagy úgy, értelmezési és látásmódbeli segédeszközként kezelték a "természetes állapot" fogalmát. Elsősorban az ember számukra legjellemzőbb tulajdonságaira vonatkoztatva.
Úgy fennáll ez itt is. Ne felejtsük, megjelenése egy politikai beszédben történik. Ha pusztán a "természetes állapotot" importálták a szövegbe, az szakmai probléma, jelentésbeli homályosságot von maga után és rossz képzettársításokat szül. Rés, ahová berúgtuk mi is a labdát. De úgy érzem itt akár egy metaforikus gömböccel is szembeállhatunk, amiként a természetes állapot a magyarság jellemvonásait kebelezi be, legalábbis ahogy a jelenlegi politikai kurzus látja a magyarság természetes állapotát. (Itt visszaköszön a szolnoki beszédben az erőforrások és miben vagyunk jók része.)
A magyarok éppúgy hajlamosak az önzésre és együtt nem működésre mint ahogy beletőrődőek és túlélők,(a hobbes-i erős állam és vezetés kódolt módon szükséges). Ugyanakkor ott van a "de ne felejtsük el soha, hogy nekünk, magyaroknak, ha a sportról van szó, mi a természetes állapotunk. A mi természetes állapotunk az, hogy mi Puskás Öcsi, Papp Laci, Balczó András és Egerszegi Krisztina országa vagyunk." Kihalljuk "ha a sportról van szó" ez a versengő (egoizmus) klasszisokat teremthet.
Feltűnt, hogy a "siker", az "erő", a "jobb jellem" elhangzik, a fair play és a kreativitás a két beszédben egyszer sem kerül elő. Ellenben a sport mint kódolt versenyzés és annak elfogadása az életben, az adott helyzet megszokása akár vesztes szerepben is kihallható, s mindez a nemzeti egységben egyenlítődne ki (ahogy azt mondjuk az Aranycsapat jelképezi) és olvadna össze. A fair play az amely a "természetes hatalmat" ( "erő, okosság,ügyesség,") nem engedné kiszolgáltatni a "járulékos hatalomnak" ("gazdagság, jó hírnév, barátok").
A fair play jelenti azt a nélkülözhetetlen alappillért, amelyre a sport körül kifejlődő hivatástudat épül. Ezzel az esélyegyenlőség és mentalitás a társadalomban a sport által, a sportban kevésbé tűnhetne furcsának...
Miért zavar a "természetes állapot", különösen ha a sporttal keveredik?
Lehet, hogy a kiinduló fikció, a leegyszerűsített emberkép és gondolkolkodás vagy az esetlegesen kicsengő negatív jövőkép miatt. Lehet, hogy zavar a neokonzervatív túlzottan versenyalapú érzésvilág, melyben a sportot eszközként használják a versenyalapot alátámasztó egyéni hitvilág alátámasztásául. Persze mindez csak világ ês nézőpont kérdése, mi inkább a futball céhes hagyományaira leselkedő veszélyekre fókuszáljunk.
Gondoljunk csak arra, milyen problémákat vettett fel, amikor "természetes állapotként" kezelték a magyar futballstílust és kultúrát, bevezették a követelményrendszert és az ott teret nyerő szemlélettel leépítették a magyar látásmódot és futball-technikát. Nem tudom, hogy van-e szoros összefüggés, de előtte a hatvanas évtized is átéllt egy sokak szerint rossz oktatási reformot, a gyakorlati szakmai specializáció egyoldalú előtérbe helyezésével az általános képzést az alapokat háttérbe szorították. Ez később magában a futballban is jelentkezett: centralizáció és egyoldalú fizikai képzés.
Vagy gondoljunk arra ahogy a szolnoki beszéd végén megjelenik az Aranycsapat. A beszéd szerint hibásan látjuk őket, mint egy korszak értékes rekvizitumaként. Ők a nemzeti egységet jelképezték. Igaz. De azt is ki kell hangsúlyozni, hogy ők maguk látásmódjukat természetesnek vették, a magyar labdarúgó - kultúra folytatóiként és részeseiként tekintettek magukra. Érdekes dolog külföldön ezt nem természetes állapotnak, hanem kulturális tőkének látták, a magyar stílussal azonosították. Nem véletlen, hogy sok labdarúgó - kultúra feltámadása és aranykorszaka mögött, a megalapozás tekintetében magyar szakemberek szerepet vállaltak, holland, portugál vagy éppen a múltkor említett perui futball.
Ez is mutatja hogy itt elveszthető kulturális tőkéről és nem előhívható természetes állapotról van szó, különben minek is kellene az állami beavatkozás.
Ne vegyük el a beszéd(ek)ből azt, hogy a sport mint a kultúra része megjelenik, a diósgyőri avató beszédben kimondottan is, de én a sportkultúráról beszélek, amire hatással van a társadalmi megítélés is.
Természetes állapot és a mentalitás e tekintetben zavaró, gondoljunk csak a versengés hobbes -i világára ahol az alkotás és az alkotás értelme elveszik. Ne felejtsük, hogy a labdarúgás is a futball - kultúrák versengéséséről szól.