Norvégia - Magyarország O - 1, - jó érzés leírni. A mérkőzés kapcsán érdemes feleleveníteni egy korábbi megközelítésünket, a háromszög-játékok vizsgálatát. A labda és labdanélküli mozgások ilyetén való összehangolását és annak formáit akkor - most, mindig a labdarúgás intellektuális energiájának (Wigner Jenő után szabadon a futball gőzgépének) neveztük el.
A magyar intellektuális energia számbavételét az itthoni Románia elleni találkozó után ejtettük meg, és nagyon nem örültünk neki: 21 (10) - 46 (33) arányt mutatott a román válogatott javára.
Az a mérkőzés volt Bernd Storck debütáló mérkőzése, melyet még nem tekintett a magáénak igazán, inkább elődje, Dárdai Pál munkájának folytatásának. Bár a két szakember kölcsönös, egymást segítő karrierépítése és Bernd Storck akkor hangoztatott szavai a védekezés mindennek felettiségéről Dárdai Páléra rímeltek, persze szenvedély - mentesebben és nem olyan média mennyiségben. Ily módon a franciaországi céllal induló vezérhajó átvétele problémássá vált. A "Dárdai - jelenség" keltette széljárás és az utasok elégedetlenségének áradatát magába foglaló hullámverés visszafröccsent az új kapitány esőkabátjára. (Ne felejtsük, hogy az úton volt már egy érthető zendülés és kapitányváltás.) Sikerült nyíltabb vízre jutatni a vezérhajót és egyből új, jóhírű első tisztet, egy korábbi tapasztalt kormányost hozott a fedélzetre, Andreas Möller személyében akivel szakmai presztízsét, autonómiáját, mozgásterét kívánta tágítani. Ezzel is jelezve hogy ha nem is teljesen az ő hajója, de a felelős irányítás már az övé.
A kapitánysága úgy is a norvég szorosokon történő sikeres áthajózáson múlik.
Sikerül-e a magyar vezérhajót régen látott új tájra jutatnia: a most Franciaországban elterülő futball földjére. Úgy érzem a kulcs lent a gépházban található, ha a kapitányok arra jobban ügyeltek volna sokkal könnyebb, gyorsabb és kevésbé füstösebb útunk lehetett volna. Érdemes ismét lemenni a gépházba és ránézni a gőzgépre, hogy is állunk most a kapacitás és intellektuális energia tekintetében, a norvég szorosok között immár az "új" kapitánnyal.
Mondhatjuk, hogy minden mérkőzés más, a román stílus eltér a norvégtól, a románok döntetlenért jöttek hozzánk, a norvégok győzni akartak. Az intellektuális energia azonban kitapintható, és egyébként is a magyar játékfelfogás változása érdekel minket, az önazonnosság futballbeli megteremtése. E nélkül eredmény sem érhető el. A magyar - román mérkőzés 21 (10) - 46 (33), míg a norvég - magyar pótselejtező 95 (46) - 61 (40) arányú háromszög - játékot mutatott. Az előző fenntartások figyelembe vételével, e megközelítés megmutatja, hogy a norvégokat miért tartották velünk szemben favoritnak. De láthatjuk, hogy az első félidő 46 - 40 - et mutatott, ami a román mérkőzés első félidejének 1: 3 -as arányához képest előrelépés. Az első 15 perc végén mi vezettünk háromszögelés tekintetében 13 -14 -re. Itt érdemes ismét kitérni és utalni a futball intellektuális energiájára, a norvég csapat 3 háromszögeléssel kezdett, és két háromszög játékkal teremtette meg az első percek ziccerét, amit Király Gábor hárított. És Kleinheisler első tizenhatoson belüli lövőhelyzetét is 3 magyar háromszögelés előzte meg. A 30. perc végén a norvégok 30-29-re vezettek háromszögelésekben. Ebben a periódusban a magyar csapat végrehajtott három egymásba fonódó háromszögelést az ellenfél tizenhatosáig, és két egymást követő háromszögelést, a második ilyenből szereztük a gólt (ekkor írták ki, hogy 49-51 % a labdabirtoklás a javunkra).
Az első félidő utolsó harmadában a két Elek helyzetet is háromszögelések előzték meg. Itt érdemes megjegyezni, persze a gólnál nincs jobb bizonyíték, hogy a magyar csapat felfedezte az összekötő pozíciót és helyeket, Kleinhesler és Elek befutásai révén. A háromszögelések egyik fontos forrását az összekötő helyeket a két szélen az oldalvonalig széthúzva a mezőnyt Dzsudzsák és Németh, míg középen Szalai pozicionálása teremtette meg. Ezzel szabadabb értelmezést kaptak a játékosok mint Dárdai Pál alatt, Elek labdás és labdanélküli befutásai helyzetet és helyzeteket teremtett, ugyan ez állt fenn Kleinheisler esetében is. Ahhoz viszont, hogy mindez működjön Gera Zoltán kiváló középpályás játéka kellett!Vitatták Gera Zoltán első félidei sárga lapjának jogosságát, hibáztatták a játékvezetőt, de Gerának volt már előtte egy veszélyes becsúszása és ugyanilyen típusú - hátulról történő szándékos - szabálytalanságért az egyik norvég játékos pár perccel előbb sárgát kapott. Hibáztathatnánk Gera Zoltánt, hogy felesleges volt, hiszen háttal visszafelé passzolt a norvég játékos. De ezt sem tehetjük mert ott Gera Zoltán az intelligens energia veszélyét folytotta el, a norvégok 4 egymást követő háromszögelésének vetett véget. Jellemző, hogy a másik két sárga lapunkat is norvég háromszög játékok előzték meg, Kádárét 2 háromszögelés, az egyik helycserével megbolondítva, Guzmicsét egy jó ütemben végrehajtott háromszögelés, amelyet előnyszabály és egy veszélyes tizenhatos közeli lövőhelyzet követett. A norvég jobboldal nagyon erős volt játékban, odakoncentrálták a játszó futballistáikat, mind a három magyar sárga lap innen eredt, a két tizenegyes gyanús helyzetről nem is beszélve.
Térjünk vissza Gerára, a második félidőben volt olyan, hogy a norvégok 3 háromszögelés után az ötösünkig jutottak, a veszélyes helyzetet ő blokkolta. A többi játékos is remekül blokkolt, de Gera kiemelkedett, e példán keresztül és túl ő volt az aki, úgy védekezett, hogy a megszerzett labdát meg kell játszani, mert ha az nem sikerül, az olyan mint ha nem is szereltünk volna igazán. Jól hatástalanította a norvég háromszögeket, miközben a magyarok kiépítésére törekedett. Tartást adott a magyar csapatnak!Bernd Storck meccs utáni nyilatkozata több szempontból is érdekes volt, amiről nem akart beszélni az legalább annyira érdekfeszítő volt, mint az amit kiemelt a szakmai szempontokat szem előtt tartva: Gera Zoltán játékát. Egyébként is ha a selejtezősorozat kapcsán ki kell emelni valakit az Gera Zoltán, ő volt a szellemi vezér a magyar futballhajón. Amikor nem volt, - itthon Észak-Írország és Románia ellen - azt megéreztük. A semmiből hozta a hazai finn meccset a góljával. És a finnek ellen idegenben amikor úgy látszott, nincs igazán formában egy gyenge első félidő után a mérkőzésen belül is fantasztikusat tudat javulni, ami hozzájárult az ottani fontos sikerhez.
A vasárnapi visszavágón nyugodtabbak lehetnénk valamennyivel, ha ő is ott lenne a pályán.
A norvég - magyar mérkőzés és különösen annak a második félidejében tapasztaltak nagyon nehéz kilencven percet jósol vasárnapra. A norvégok 49 - 21-es háromszög - játékban fellelhető második félideji fölénye is ezt mutatja. A második játékrészben a 45 - 60. perc között a háromszögek száma 22-6 volt. Itt még képesek voltunk ellentámadást vezetni, két háromszögjáték után ott volt Dzsudzsák Balázs helyzete. A norvég nyomás állandósult a 75. percben 36-13 volt a háromszög - játékok számaránya. Ebben a periódusban a háromszögezések útján kilencszer jutottak veszélyzónába (ötös, tizenegyespont és tizenhatosnál lövőhelyzet), köztük volt a második tizenegyesgyanús szituáció. A két magyar csere a háromszögező területeket próbálta jobban levédeni.
Itt azért felmerülhet, hogy mindezt ellensúlyozandó egy Szalai-Nikolic csere nyitott volna - e újabb lehetőségeket, ami egyúttal a nyomás enyhülését is segítette volna. Ez a fordulópont - lehetőség a Dzsudzsák helyzet környékén, a norvég nyomás tetőpontja táján merült fel leginkább, ez olyan kockázatvállalás lehetett volna, amelyen véleményem szerint csak nyerni lehet. Az utolsó negyed órában az intelligens energia mérőszáma 13 - 8 volt a norvégoknak, a magyar csapat a 8-ből egy huzamban 5 háromszöget csinált meg az ellenfél térfelén, - csúcs a meccs tekintetében - vagyis eldugtuk előlük a labdát és zavartalan helyzetpassz lehetőség is kialakult belőle. Ekkor érezhette az ember, hogy meglehet a győzelem.
A mérkőzés intelligens erőforrásainak felmérése azt mutatja, hogy tapasztalható előrelépés a Storck - csapat tekintetében, ám az is hogy, nagyon nehéz mérkőzés vár ránk a visszavágon. Most nem az önmagát kereső görög, nem a döntetlenért jövő román válogatott, hanem a minimum két gólért érkező norvég csapat lesz az ellenfél.A vasárnapi meccsen a játékbeli egyensúlyra kell törekedni, nem szabad feláldozni az összekötő területeket, az intellektuális energia forrásvidékét, ahogy azt az említett mérkőzéseken tettük. A hátsó túlbiztosítás eleve állandó nyomás alá helyezi a csapatot és lehetetlenné teszi a hatékony támadójátékot. És ha hasonló vagy még hosszabb nyomás alatt lesz a csapat, amit ott kihagytak a norvégok azt itt berúghatják és amit ott nem fújtak be, itt megítélhetik nekik. A játékbeli egyensúly megteremtésére kell törekedni.
Hazai pályán, a kint megszerzett önbizalommal egy - két változtatással ez elérhetőnek tűnik, vannak olyan játékosok akik ezt segíthetik (Leandro, Nikolic, Kovács István). Így nem kivánhatunk mást a válogatottnak, mint minél több háromszög - akciót, hogy kevesebb legyen a pusztán félelmetes pillanat a kapunk előtt és minél több katartikus az ellenfél kapuja előtt. Így remélhetőleg kiköthetünk végre a futball francia földjén...