Pelé. A futball megszemélyesítője. A labdarúgás élő szinonimája. Ily módon nehéz is írni róla, elég lenne ismét kimondani: Pelé. Mégis úgy érzem érdemes, hiszen manapság Messi zsenialitása és C.Ronaldo gólképessége uralja a futball világát. Zsenialitás és gólképesség, a futball nagy eposzában Peléről szóló énekében e két szó állandóan visszatérő motívum lenne.
A braziliai világbajnokság és a riói olimpia ismét reflektorfénybe helyezte a labdarúgás koronázott királyát. Életrajzi könyveit újra kiadták és új könyvek is
jelentek meg róla. A 2014-es vb-re készült Brian Winterrel írt közös könyvéből "Csak a foci" című könyvéből szemezgettem és néhány aspektus kiemelésére, továbbfűzésére vállalkoztam.
Pelé esetében talán a "fekete gyöngyszem" volt a legtalálóbb kifejezés, ritka kincs, melyben a játék egyedülálló komplexitása egyesül, és szilárdul meg. A labdaérzék vízcseppe, kimagasló technikával, játékintelligenciával és improvizációs készséggel vegyülve egyedi gyönggyé szilárdul. Pelének játékbeli gyenge pontja nem volt. És ez igen ritka.
De nézzük a környezetet ahol formát nyert a "fekete gyöngyszem". Claude Lévi-Strauss világhírű antropológus Szomorú trópusok című könyvében a következőket írja:
"Santos háttere síkság, amit lagúnák és mocsarak öntöznek, lyuggatnak át, folyók, szorosok és csatornák barázdálnak, s ahol valami gyöngyházfényű pára mossa el örökké a körvonalakat; olyan, mint maga a teremtés kezdetén kiemelkedő föld."
"Január hónapban nem "érkezik" São Paulóba eső, a környező nedvesség szüli, mintha a mindent átitató vízgőz változna át sűrűn hulló gyöngyökké, de úgy tűnik, megzavarja őket a pára, amelyhez annyira hasonlítanak, és amelyben hullnak lefelé. Ez nem az a sugárban hulló eső, amint Európában megszoktunk, hanem számtalan kis vízcsepp sápadt villogása, amint lepereg a a nedves légkörben: híg, tápiókás leves vízesés. És az eső nem akkor áll el, amikor a felhő elvonul, hanem amikor már a levegő, az eső lecsapódása után, ott helyben megszabadult nedvességtöbbletétől. Ilyenkor az égbolt kiderül, megpillantjuk igen halvány kékjét a szőkés felhők közt, és közben alpesi zuhatagok rohannak az utcákon."
Beszédes kép, amely a gyöngy költői - természeti párhuzamára mutat rá és amely kis fantáziával átültethető a futball és a brazil életérzés hátterére és kapcsolatára.
Emeljünk ki néhány mondatot, próbáljuk megfejteni a "fekete gyöngyszem" titkát. "Mintha a mindent átitató vízgőz változna át sűrűn hulló gyöngyökké, de úgy tűnik, megzavarja őket a pára... "
Pelét is a szegénység határolta utcai / grund futball nevelte ki, és épp az amely oly sok gyöngykezdeményt el is nyelt. De kezdjük a nyomasztó párával, Pelé 1940 - ben látja meg a napvilágot egy São Pauló mögött 300 km-re fekvő kisvárosban, édesanyja csupán 16 éves ekkor, jellemző hogy Edson keresztnevét Edison után és tiszteletére kapja, mert ekkortájt vezetik be a villanyt, s talán az "i" elnyelődése is mutat valamit a kulturális közegről. Édesapja félprofi játékos, a családra vándoréletmód jellemző és a nagycsalád forma, két testvérén kívűl velük élnek a szülők testvérei is.
A megélhetés záloga ez családforma: rizs, bab, banán, kenyér kerül az asztalra, húsról nem esik szó, hol az apa hol a nagybácsi teremti elő a betevőt. Egy mindent kifejező és összefoglaló mondat Pelétől:
"Bárki, aki valaha is szegény volt, megmondhatja, hogy a bizonytalanság és a félelem, ha egyszer a csontjaidba íródik, akkor ott marad örökre. Minek tagadjam, néha még ma is érzem."
Hogyan tudott a vízgőzből kiválni a gyöngyszem? Elsősorban az apaképet, és az apakép alakulását lehet itt megemlíteni. Apját, Dondinho-t jobb játékosnak tartotta Pelé, akit egy súlyos sérülés akadályoz álmaihoz vezető útjában, és akinek technikai képzettségét, különösen fejjátékát köszönheti. Ne felejtsük Pelé a maga 170 cm - vel fantasztikus fejjátékra volt képes. Pelé fejjátékához köthető az 1970-es vb két emlékezetes pillanata, Gordon Banks földöntúli védése és a Pelé összeállítások élén szereplő vb döntőben fejelt gólja. "...Dondinho felkötötte a labdát egy magasan lévő ágra, nekem pedig órákon keresztül ugrálnom kellett úgy, hogy a fejem búbja súrolja a lasztit. [...] Két kezébe fogta a labdát, aztán újra és újra a homlokomnak dobta a labdát. - Ne pislogj! Ne pislogj! - mondta. [...] Még azt is mondta, hogy amikor otthon ücsörgök, fogjak meg egy labdát, és dobáljam a fejemhez. És meg is csináltam. [...] Olyasmit tanultam meg így aminek később nagyon sok hasznát vettem. "
A magyar futballban is alkalmazták a fejelő-állványt a technikai oktatásnál segédeszközként. A felfüggesztett labda, a fejelés technikai oktatását, a helyes, jó ritmusban történő elrugagaszkodás begyakorlását segítette elő. (Egy apró összetevő abból a technika potenciálból, amely a brazilok 1954-es és 1966-os legyőzéséhez vezetett.)
Pelé így folytatja:
"A fejelés megtanulása mellett még két dologra fektettünk hangsúlyt. Egyrészt arra, hogy a cselezés közben a lehető legközelebb maradjon a testemhez a labda, illetve arra, hogy egyformán erősen, pontosan rúgjak kapura mindkét lábammal."
Miért gondolta fontosnak ezeket Dondinho? [...] mert olyan kicsi területen fociztunk Bauru utcáin, a sikátorokban, az udvarokban. [...] mert látta, hogy kicsi, vézna gyerek vagyok - emlékezzünk a táplálkozásra, korai gyermekvállalásra- [...] akkor technikásabbnak kell lennem. Meg kellett tanulnom, hogy a labda szinte a testem részévé válljon, mintha a testem meghosszabítása lenne." Nézzünk erre egy esszenciát egy Pelére jellemző csel formájában: imitált passzoló mozdulatot kezdett kifelé, majd a mozdulat meghosszabított befejezéseként bokával belsővel ellentétes irányba ütötte meg a labdát. Gyakran alkalmazta ezt a mozdulatsort , amikor a védő túl közel volt hozzá, így teremtvén meg a lövőhelyzet a másik láb számára...
Érdekes a környezetre, az utcai futball jelentőségére utalni "mint maga a teremtés kezdetén kiemelkedő föld" úgy ontja a technikás futballistákat. A mezítlábas, rongylabdás, időtlen, egyenlőtlen (Pelé és két társa 7 fős ellenféllel szemben), változatos játékhelyzeteket (Pelé sokszor kapus az egyenlő viszonyok végett, innen származik a Pelé művésznév is, a Bauru felnőtt kapusának Bilé gyermeki hangváltozásából) produkáló milliő segíti a gyöngyszem formálódását... A szükségszerűség a maga következményeivel képességet fejleszt, a maga keserédes futball-romantikájával.
A kiemelkedéshez azonban kell a példakép, a minta, ami Pelé fejlődését és pályafutását is végigkísérte és segítette. Ilyen volt Waldemar Brito a Bauru Athletic edzője, az 1934-es brazil világbajnok csapat tagja is, aki meggyőzte a családot a 15 éves Pelé tehetségéről és a Santosba való szerződését egyengette. Ilyen volt Didi az 1958-as Vb győztes csapatának irányítója, aki a 17 éves Pelének nyugalmat kölcsönzött. Mindkét esetben nem mellékesen ott volt az utazás kihívása, a Baurúból Santosba vezető hegyek között kanyargó busz veszélyes kilátásai valamint a Svédországba vezető repülőút félelme. Ilyen volt számára a Santos 1964-ben kinevezett technikai igazgatója Júlio Mazzei is, aki a profi világ kegyetlen útvesztőjében segítette és aki az 1966-os vb kudarc után válogatottságtól visszavonuló Pelét újra a válogatott irányába terelte.
De itt van maga Pelé, aki 1970 - ben a válogatott szellemi apjaként, ismét a világbajnoki címig vezeti Brazíliát. És ott van a vallásból nyert kollektív és láthatatlan atyai érzet, mely végig kíséri útján. A kettő szinte erősíti egymást. Íme Dondinho fejmosása az utcai derbiken kiemelkedő kis Pelének, aki kigúnyolja gyengébb képességű társait:
"A tehetségedre vagy talán büszke? Semmit nem tettél, hogy kiérdemeld. Az Úrtól kaptad a tehetségedet! A többi fiú nem olyan szerencsés, mint te, nekik kevesebb jutott. Na és? Ez nem jogosít fel arra, hogy úgy viselkedj, mintha többet érnél mint ők. [...] Ha egy nap majd elérsz valamit, akkor ünnepelhetsz. De még akkor is csak alázattal és szerényen!"
"Ahol valami gyöngyházfényű pára mossa el örökké a körvonalakat; olyan, mint maga a teremtés kezdetén kiemelkedő föld."
Ez jól kifejezi a brazil futball és hatalom viszonyát, a társadalmi egyenlőtlenség kivehető körvonalait a csillogó futballsikereknek kell párával eltakarnia.
Brazíliában az elit a francia polgárosodást, a brazil állameszme a francia pozitivizmust tekintette példaképül. A brazil zászlón olvasható Ordem e Progresso, Rend és Haladás is a pozitivizmus atyja Auguste Comté francia filozófus - szociológus szavait hirdetik: " A szerelem mint elv és rend mint alap; haladás mint cél.
Az állam által vezetett mondjuk úgy szociológikus megközelítéssel vezetett és tervezett társadalomfejlődés elmélete ez, amely organikusan fenn tudja tartani mind az egyén mind a közösség egyensúlyát és fejlődését. Mindenesetre ez valamilyen módon illeszkedett a brazil történelmi fejlődésbe, amely a többi dél - amerikai országhoz képest békésebb fejlődési ívet jár be. Persze a társadalmi gyakorlat mást mutatott, ki és miért birtokolja az államot, valóban létezik -e ez a tudományos semlegesség. Az oligarchikus tekintélyuralmi rezsimek és a dél - amerikai populizmus egymást kiegészítő létezése és furcsa egyensúly volt ennek a másik oldala.
"Rend és Haladás" jelmondatába szereplő "és" helyett sokszor a "vagy" konfliktusos valóságával szembesültek az emberek. Ha lehet úgy fogalmazni az "és" szerepének betöltése sokszor a brazil futballra maradt. A labdarúgás gyöngyházfényű párája hivatott a "fejlődés és az egyensúly" közötti törésvonalak fölé szállni.
Nézzük az egyik ilyen törésvonalat, amely majd Pelé életében és pályafutásában komoly akadályként jelenik meg és fordulópontként hatott. Claude Lévi-Strauss egy másik félmondatát idézzük:
"...a XIX. századi Párizs társadalmi fejlődésének egy jellemző vonása, amit São Paulo (és Rio de Janeiro) másolt le akkor saját, külön céljaira: a gyors ütemű elkülönülés a város és vidék között, úgy, hogy az előbbi az utóbbinak a rovására fejlődik, egy frissen városiasodott lakosságnak azzal az igyekezetével, hogy elhatárolja magát attól a falusi együgyűségtől, melyet a XX. század Brazíliájában a caipira - vagyis tanyasi jelképez..."
Jellemző, hogy amikor Brazília elveszti az elveszthetetlennek látszó világbajnoki címet otthon 1950-ben Uruguay ellenében, ahogy Pelé könyvében írja a gólban hibázó két fekete játékos Bigodét és Barbosát, vették elő elsősorban. Bár a bőrszín inkább itt az elmaradottság mintsem a faji megkülönböztetés kifejezője, legalábbis a nemzetközi összehasonlítás és az uralkodó szociológiai doktrína szerint. Ugyanakkor a könyvben az is szerepel, hogy a nemzeti gyász egységesebbé tette az óriási kiterjedésű és társadalmi egyenlőtlenségtől terhelt országot. Pelé ekkor vigasztalja meg a kilencévesen édesapját, hogy majd megnyeri neki a világbajnoki trófeát. Nyolc év múlva sikerül is neki, de a pozitivizmus és a szociológiai hajlam majdnem közbeszólt. A brazil keretet fizikai - pszichológiai és szociológiai vizsgálatoknak vetteték alá, Garrinchát és Pelét nem találják alkalmasnak, ők testesítik meg viselkedésükkel és mentális színvonalukkal az elmaradottság visszahúzó erejét.
"Pelé nyilvánvalóan infantilis. Hiányzik belőle a szükséges küzdőszellem. Túl fiatal ahhoz, hogy kellő agresszivitást tanúsítson, és megfelelő erővel reagáljon kiélezett helyzetekben. Ráadásul nincs meg benne a csapatszellem építéséhez szükséges felelősségérzet. Azt javaslom, hogy ne vigyük magunkkal." A vizsgálatokat irányító szociológus véleménye, a Rend és Haladás sajátos megfogalmazása, talán az 1950-es vereség kijavításának hibás szociológiai módja volt ez. Vagy a szociológiai felfogás rossz értelmezése. És csak az elmaradottság társadalmi tényét konstatálta és egy másikat nem vett észre.
A brazil szövetségi kapitány azonban magával vitte a Fejlődést is, Garrinchát és a sérüléssel bajlódó Pelét.
És amikor a brazil Rend megfenekleni látszott bevetette őket, a többi a futball történelem legszebb lapjaira került.
De érdemes itt megállni egy pillanatra, hiszen elérkeztünk a fordulóponthoz, ahol a sajátos futballkultúrából kinövő játékösztön ereje utat tört magának, a téttől és helyzettől függetlenül és rácáfol a szociológia megközelítésre. Érdemes itt két idézetet beiktatni a szövetségi kapitány Vicente Feola szavait a Peléről alkotott szociológiai értékelésről:
" Lehet, hogy magának igaza van. De a helyzet, hogy egyáltalán nem ért a focihoz. Márpedig ha Pelé egészséges, akkor játszani fog!"
A másik Pelé mondata első vb mérkőzésének első pillanatairól: "Nem emlékszem, hogy valaha is olyan ideges lettem volna, mint akkor. Persze rendesen megemelkedett az adrenalinszintem is, de leginkább attól voltam izgatott, hogy ismét a pályán lehetek. Az, hogy fociznom kell, egy cseppet sem nyugtalanított, ahogy máskor sem." Pelé korábban említett, egyenlőtlenségeket áthídaló 3 a 7 elleni játéka átfut "hogy fociznom kell egy cseppet sem nyugtalanított, ahogy máskor sem." szemléletébe. A hátrányos helyzetből adódó integrációs problémákból leszűrt szociális tény nem ismerte fel, hogy az a szociális közeg hatással van magára a futball - szemléletre és a brazil futballiskola felépítésére. Mindez új társadalmi tényt generál: a brazil futballt, a brazil futballstílust, amely igazán Pelével és Garrinchával és az 1958-as és 1962-es világbajnoki győzelmekkel tudatosult.
A másik fontos társadalmi tény, amit a laboratóriumi körülmények figyelmen kívül hagytak, az az emberi kapcsolat ismétlődő dinamikája, a már korábban vázolt megnyugtató apakép. Ebben, ahogy Pelé emlékezik nagy szerep jutott a már említett brazil karmester Didinek, aki játékával és nyugalmával megteremtette azt a környezetet, amelyből e játékösztön kinőhetett és megjelenhetett.
Érdemes itt egy kicsit hazatérni és némi párhuzamot keresni. A magyar labdarúgás hanyatlásának fordulópontjait keresve megfogalmozódott az, miszerint ha 1954 - ben a magyar csapat megnyeri a vb-t, minden másképp alakul. Lehet, hiszen akkor nagyobb esély lett volna a a magyar futballstílus tudatosulására és társadalmi ténnyé válására, amely ily módon nehezen lett volna megkérdőjelezető és kiirtható. Ezt elsősorban Szepesi Györgytől volt hallható, ő igazán ismerte az Aranycsapatot és nem mellékesen ő váltotta (le) a követelményrendszerről és futball - diktatúrájáról elhíresült Kutas Istvánt az MLSZ élén...
"Ez nem az a sugárban hulló eső, amint Európában megszoktunk, hanem számtalan kis vízcsepp sápadt villogása, amint lepereg a a nedves légkörben: híg, tápiókás leves vízesés. És az eső nem akkor áll el, amikor a felhő elvonul, hanem amikor már a levegő, az eső lecsapódása után, ott helyben megszabadult nedvességtöbbletétől. " Igen, ha azt hisszük, hogy Pelét, a fekete gyöngyszemet két világbajnoki címmel a háta mögött nem ragadta és forgatta meg a Rend és Haladás áramlata, akkor tévedünk. De ezt majd egy következő írás járja körül.