“Ha a birkózás közben földhöz vágom, akkor is ő marad felül. Bebizonyítja, hogy nem fektettem két vállra, és elhiteti azokkal is akik a birkózást végignézték.”
Periklész az athéni népvezér szónoki képességéről, mondjuk úgy karizmájáról nyilatkozott így egyik politikai ellenfele. Felmerülhet a kérdés: vajon a Mourinho-i specialitáshoz hozzá tartozik eme jellegzetesség, rokonítható-e a fenti képesség...?!
José Mourinho a Swansea meccs előtt, megemlíti sokkal nehezebb lesz nyerni ebben a szezonban a sztárcsapatoknak a nem - sztárcsapatok ellen. A Swansea azonnal bizonyította mindezt játékban hiszen teljesen egálban volt a Chelsea-vel, sőt, Shelwey a középpályán, Montero a szélen a mezőny fölé emelkedett. De ha áttekintünk az Arsenal - West Ham mérkőzésre, Czeh ugyan hibáztatható a két gól miatt, de a másodiknál Zarate okosan visszarúgta a rövidre a labdát a hosszú sarok felé bemozduló kapussal ellentétesen.
Az argentin futballistának a tehetsége és képességei alapján az Arsenalban kellene játszania (az angolban nem az argentinban), egykoron az erősen lapos Laziot csak miatta volt érdemes megnézni. Zarate mögött jó esetben legalább ötvenszeres argentín válogatottság állhatna. Kicsit elkalandoztam, hiába a kreatív, jól cselező játékos nemcsak a védőit forgatja meg, hanem az író kezében a tollat is. Mindenesetre ezek alapján Mourinhonak igaza lehet az erők kiegyenlítődésével kapcsolatban, csak nehezen viseli el ha ő és csapata tényleg szembesül vele.
A Chelsea 2-2 -öt játszott a Swansea - vel, majd "futball műhibára" hivatkozva elbocsátotta a csapat portugál orvosnőjét. A stadionon kívül, a Chelsea öltözőjétől igen távol vagyunk, elképzelhető hogy Mourinhoban már érlelődött ez a döntés, mondjuk egy - két korábbi mérkőzésen sérülés esetében való csere mérlegelése beszűkítette a taktikai lehetőségeit (nem kell csere aztán később mégis)... Nem tudhatjuk, mindenesetre az orvosnőt a Swansea ellen elmaradt győzelem előidéző okaként feltüntetni?
Ez a mourinho-i döntés a túlracionizálás és a bűnbakképzés olykor nagyon is egybefonódó kategóriájába eshet bele. A Swansea-t is érték jelentős hátrányok a mérkőzésen, az egyik középpályását már az első, a mezőny legjobbját, Jefferson Monterot pedig a véghajrá előtt kellett sérülés miatt lecserélni. Utóbbi az emberelőny kihasználása miatt nagy érvágás volt a Swanseanek.
Ez is hozzátartozik a mérleg két nyelvéhez és talán a még jobban kimeli a bűnbakképzés kontúrjait.
A bűnbakképzés fogalmát és szerepét a társadalomtudósok általában úgy írják le, mint egy összetett probléma egytényezős általánosítását, amely a kialakult helyzetet magyarázó okok együttese helyett egy mindent átfogó ám annál inkább leegyszerűsített, ily módon minél határozottabb formát öltő ok kijelölésével él. Az időtényező fontos, hogy a jelölt(ek) kiválasztása minél gyorsabban történjen meg. A bűnbak lehet a leggyengébb láncszem, de lehet a legerősebb is, jelen helyzetben a doktornő lehet az előbbi, de ne felejtsük, hogy Dr. Eva Carneiro-n keresztül közvetett módon inkább Hazard-ot kritizálta Mourinho. Ily módon a történethez hozzá kapcsolódik az egyik legerősebb játékos Hazard is, a Chelsea elsőszámú kreatív motorja, a Premier League tavalyi legjobb futballistája.
A második fordulóban a Manchester City elleni rangadón egy Mourinho csapathoz mért súlyos három nullás vereség következett be. Ideje a bűnbak mögé nézni és keresni egy általunk is látható tényezőegyüttest. A bűnbak kérdésének feloldását a Chelsea ellenfeleinek klasszikus szélsőjátékban látom. A klasszikus szélsőjáték mögött rejlő taktikai megközelítés és annak következménye okozta a problémát, mondhatni esélyt adott Mourinho számára a bűnbak megteremtésére.
Jellemző, hogy a Chelsea ellen is kiválóan játszó Monteroról a Newcastle ellen már az első félidőben kiállították védőjét, míg a klasszikus szélsőre jellemző cél és megoldás után született a Swansea gólja. Az ecuadori Montero az alapvonalig lejátszotta (csel–ütemnyerés) magát és onnan centererezett az érkezőnek. A Chelsea ellen is többször megcsinálta ezt.
Fókuszáljunk a Manchester Cityre, mert ott a maga teljeségében és formájában volt tetten érhető a szélsőjáték ereje a támadótaktika részeként és meghatározójaként. A Manchester City alapfelállást 1 – 4 - 2 – 3 – 1 ként írták fel, akárcsak a Chelsea kezdő tizenegyét. A felállást azonban a játékoskapcsolatok által érdemesebb megközelíteni és ez engem inkább a W–alak támadóformációjára emékeztetett, ahol a W felső három pontját a két szélső és a középcsatár, az alsó két pontot a két összekötő alkotja. A két szélső ebben a megközelítésben széthúzza a mezőnyt, míg az összekötők a létrejövő háromszög kapcsolatokért felelősek.
Tekintsük ezt a W – alakot most egy öntőformának, amelybe mintegy beleöntjük a Manchester City támadójátékát. A két szélső, Sterling és Navas különösen az utóbbi által széthúzott mezőny egyrészt nagyobb teret biztosít a középcsatár Agüero mozgásának, másrészt a két oldalon az összekötők helyén szabadon játszó, kvázi irányítóként szervező Silvának, a háromszögek kialakítására. És ebbe a jobbszélső által megnyitott folyosóba, a jobbösszekötő helyére lép fel Y. Touré a középpályáról labdával, cseles megindulásaival vagy labda nélkül, összjáték és a lekészített lövőhelyzet reményében.
Az összekötők helyén azonban nemcsak D. Silva és Y. Touré fordul meg, hanem Sterling is. Amikor D. Silva mélyebben szervez, akkor ő lép be ide indítás vagy ütempassz reményében. Ő az aki az ide történő behúzódásával megnyitja a teret, a helyére belépő szélső hátvédnek Kolarovnak, akinek remek rúgótechnikája így kamatoztatható a beadásoknál. Ráadásul Kolarov számára teljesen kinyítják a pályát, amikor D.Silva a túloldalon a jobböszekötő helyén pozícionál és Sterling kereszt mozgását kezdeményez befele..
Az így megteremtett környezethez illő játékkombinációk az első 20-30 percben nemcsak a West Bromwich Albiont de a Chelseat is szétzúzták, de legalábbis teljesen megfogták. A Chelsea ellen a széthúzott mezőnyben Agüero beindulhatott az összekötői folyósokba ütempasszokra, a két gyorsabb ám szélsők által lekötött szélsőhátvédek nem tudtak reagálni. Ugyanakkor a szélről jövő beadások Navas és Kolarov laposan ütemre a belső védők mögé, vagy félmagasan belöve érkeztek, tudva azt hogy az alacsony súlyponttal bíró Agüero a földön könnyen megverheti Terryt, Cahillt, vagy éppen Maticot.
J . Navas klasszikus vonalszélsőt játszik, azzal hogy kifelé, az alapvonal irányába cselez méginkább elősegíti a mezőny széthúzását és megakadályozza a védelem tömörülését. A belső védőnek vagy a védekező középpályásnak kijebb kell húzodnia, a szélsőhátvéd esetleges biztosítására Navassal szemben. Ráadásul a kipattanók, hosszúra sikerült túloldali beadások begyűjtésében, sokkal közvetlenebb veszélyt jelent a szélsőjáték mint egy (fel)futó középpályás, ily módon a kapura és az ellenfélre történő nyomás is nagyobb.
Az első gól megszületésében a vázolt támadótaktika benne a klasszikus szélső játék a maga koncentráltságával jelen volt.
Az első gólnál D. Silva aki a jobbösszekötő helyén, Navas az oldalvonal mellett védőjével, Y. Touré az összekötőből beviszi a a középcsatár mellé a védekezó középpályást. Terrynek ki kell lépni az összekötő helyére Silvára. Terry a V -alak alsó pontján helyezkedik Silvával, kihúzva a védelemből. Silva a V alak felső pontjai közül Touré és Navas közül Tourét választja. Touré a mellette lévő Agüeronak passzol, a kis termetű csatár könnyen lefordul a belső védőjéről. Miközben Terry próbál Agüero blokkolására visszaérni, de honnan. A szélső által lekötött figyelem és távolság miatt ez nem sikerülhetett, Mourinho válasza : Terry lecserélése.
A Manchester City a Chelsea és a WBA ellen is megjátszotta a másik opciót mikor a széthúzott mezőnyben Navas a bekettőzésekor bejátsza az összekötő helyére a labdát az összekötő helyére fellépő Y. Tourénak a labdát lövésre.
Jobban megkomponált támadójáték, jobb formában lévő játékosokkal, a kettő közötti kapcsolat többnyire okszerű, hiszen ha a játékos tudja mit miért csinál és ha az a képességeivel is találkozik, akkor a jó formát is könnyebb elérni. Navas klasszikus szélsőt játszhat Y. Touré megindulhat, játszhat, D. Silva szabadon szervezhet, akkor Agüero is könnyebben lefordulhat.
Persze a bűnbakképzés mélyén ott van az általánosnak mondható edzői mitöbb emberi attitűd, a hatalmi indok, miszerint a vereséget nehezen valljuk be a versenyre épülő társadalmunkban, mindenesetre kevesebbszer hallunk olyan edzői nyilatkozatot, hogy az ellenfél ma fellebezhetetlenül jobb volt és másról nem érdemes beszélni. A körülmények fogsága mindig előkerül, van amikor helyt adunk neki, van amikor nem. Mourinho esetében ez a versenyszellem fokozottabban érvényesül, a cél és a győzelem alá rendel mindent és erre rá is játszik, mindig közvetlen versenytársaival élezi ki a helyzetet, az ő súlycsoportjából keres birkózót Fergussontól Wengerig stb. A Swansea ellen azért ezt mégsem tehette meg.
De nézzük csak, hogy nyilatkozott a két vállra fektetett birkózó a Manchester Citytől elszenvedett vereség után:
“Csalóka az eredmény, ha kettő nulla lett volna az első félidő után, azt mondom rendben. De, kettő vagy három nulla, végeredménynek túlzó, a második félidőben miénk volt a jobb csapat.”
Manuel Pellegrini nyilatkozata:
"Úgy gondolom a Chelsea ellen mindig mi irányítottunk,nemcsak ma, hanem máskor is, tavaly amikor mindkétszer döntetlent játszottunk és az első évben amikor bajnokok lettünk, de mindkét meccsünket elveszítettük ellenük. Szóval mindig mi domináltunk a Chelsea ellen, de ma még a kontrára sem adtunk esélyt nekik."
Hol az egyik, hol a másik birkózó van felül, a vereségbe nehezen törődnek bele, de Pellegrininél azért nem a doktornőn, Terryn és társain vagy éppen az edzői karizmán van a hangsúly hanem egy támadóstílus eltalalásán és beérésén, amelynek megvannak a maga futballbeli hagyományai.
Mourinho diktálta alaphangulat, de az angol szezonkezdet azért jóval többről szólt…