mint mi dicsőséget lábbal, vagy kézzel elérhet."
(Homérosz: Odüsszeia, VIII. ének)
A fenti idézet akár állhatna a FIFA székház aulájában is. Első része a labdarúgó világbajnokságokat és azok hőseit, a második fele a mindennek szervezői keretet adó intézményt, a FIFA szerepét idézhetné fel bennünk. A FIFA - botrány miatt a "kézzel elérhető" elég kétértelmű, úgyhogy tűntessük is el ezt a nem létező feliratot. Vessük így pillantásunkat a FIFA egyik létező, külvilág felé gyakorolt kulturális önmeghatározására a "Közös szenvedély" cimű filmre. A film bukás volt, a kritikákat ismételni szükségtelen.
A kupának önmagában is érdekes története van, műkincstolvajoktól a másolatok és az eredet kérdéséig, többnyire erről írtak és forgattak...
A második világháború idején a kupa Olaszországban volt, a FIFA olasz alelnöke, Ottorino Barassi egy cipődobozba rejtette el a trófeát, amit az ágya alatt őrzött. A náci csapatoknak parancsba volt adva, hogy meg kell szerezniük a kupát, így feldulták a sportvezető otthonát de nagy szerencséjére ezen a helyen nem keresték. A kalandos történet 1966-ban folytatódott, hiszen a FIFA által kiállított trófeát Angliában ellopták. Óriási szenzációként egy dokkmunkás, bizonyos David Corbett találta meg, mikor is kutyája Pickles kiásta a háza előtti sövény aljából. Pickles brit nemzeti hős lett, gazdája pedig 3000 font jutalomban részesült.
Jött a “Thomas Crown ügy” folytatása: állítólag az FA megbízásából egy londoni ékszerész - a FIFA jóváhagyása nélkül - George Bird elkészítette a kupa replikáját bronzból (az eredeti aranyból van). Sokan állítják, hogy már ezelőtt jóval 1954-ben, a berni döntő után a németek is csak egy másolatot adtak vissza a FIFA-nak. Röviden kifejezve: 1954-től 1970-ig egy világbajnok csapat sem lehetett biztos abban, hogy az eredeti Rimet-kupát csókolgatja örömében vagy sem.
A hazautazást követően óriási ünneplésre került sor,a trófea felső része leesett és elveszett a tömegben. Egy becsületes brazil drukker visszaadta Dáriónak, így a Jules Rimet-kupát kiállították Rio de Janeiróban. Majd 1983. december 20-án betörtek a székházba s ellopták a trófeát, amely sohasem került meg (Még Pelé is kérte a bűnözőket a televízió nyilvánossága előtt, hogy adják vissza).
A FIFA két német szobrászt kért fel arra, hogy elkészítsék a trófea pontos másolatát, amelyet a brazilok 1984-ben kaptak meg. Ám a pletykák szerint a braziloktól nem ez eredetit, csak az FA által készített másolatot lopták el - az igazi Londonban maradt, mégpedig készítőjénél, Bird-nél.
Amikor Bird 1995-ben elhunyt, családja árverésre bocsátotta műveit. A híres Sotheby's katalógusa szerint ott volt a Jules Rimet-kupa másolata is, aminek reálisan kb. 1500 font lehetett az értéke - az árverés során azonban 254 ezer fontért kelt el.
A vevő a FIFA volt. A megvétel után egy hiteles szakértő megállapította, hogy replika a szobor. Az angolok 1970-ben az igazi kupát adták vissza, vagyis a FIFA 254 ezer fontot fizetett egy másolatért. 
Mégis inkább egy mesélő tárgyként érdemes tekinteni rá, amely szimbólumként hat akkor és most. Miért ragadhat magával az alkotás? Miről mesélhet az anyag, a forma és szellem egysége?
A kupa Abel Lafleur alkotása. A szökőkútszerű szobor a szecesszió stílusjegyeit viseli magán. A női alakválasztás, a finom, rajzszerű vonalak, a játékosságot tükröző kanyarulatok hosszan leomló ruhavonalaktól a hajlékony kezeken át, az alak lebegő hajáig. A szárnyak íve és a felfelé szétterülő hajkorona a valóságból a transzcendencia felé mutat. Ezt sugallja, hogy a női alak földgolyón állva szilárdan vetve meg lábát, felfelé törve egyre és fokozottabban mozgalmasabbá válik. A szobor központi figurája Niké, a győzelem szárnyas istennője.
"oly díj mérkőzést, amelyben profi és amatőr csapatok egyaránt résztvehetnek, s nem teszik vita tárgyává a résztvevő játékosok amatőrségét."
A stílus meghatározás és a tartalmi háttér inspirációi után érdemes a szobor művészeti előképének nyomába eredni. Egyes források szerint a művészt a Louvre-ban található szamothrakéi Niké ihlette. Ezt megerősíteni, sem cáfolni nem tudom, elképzelni viszont annál inkább. A szamothrakéi Niké egyedi szépsége és művészeti érdekessége a ruharedőzet mozgalmasságának köszönheti. Vajon nem ezt a mozgalmasságot veszi - e át Lafleur Nikéjének hullámszerű hajlobogása? Mindenesetre ez valami rejtelmes izgalmat ad a női alaknak, mely talán a kor kihívásaival és érzésvilágával összhangban van.
"Az antiumi hajókat részben a római hajókészítő műhelyekbe vitték, részben elégették, s elhatározták, hogy a hajó orrokkal a Forumon emelt szónoki emelvényt díszitik, ezért nevezték el ezt a szent helyet "rostra" - nak."
"Alakjuk és helyzetük is különleges. A nyílt tenger s a látóhatár felé fordulnak, figyelmeztetés vagy meglepetés szándékával, de nem csak ezért faragták őket. A hajóorrdísz nem emlékeztett és nem mesél, de tartalmazza a figyelmeztetés és az elbeszélés jeleit. Nehéz megfejteni, milyen a tengerhez való viszonya - ahhoz kapcsolódik, amit a tengerről legkevésbé tudunk."
Az Istenek születésében Hésziodosz a következőket írja:
"Ókeánosznak a gyermeke, Sztüx, Pallaszt megölelve
Féltékenységet s Győzelmet hozta világra,
és az Erőszakot és az Erőt, akiket maga mellett
tart mindig maga Zeusz, a hatalmas mennyköves isten,
széket nélkülük el nem foglal, a háza se teljes,
útra se kel soha, hogy - testőreiként - ne követnék."
Látszólag eltávolodtunk témánktól, de ha belegondolunk, hogy az első világbajnokság rendezését merő nemzeti Buzgalomból talán Féltékenységből Uruguay vállalta magára, százéves állami létének megünneplése alkalmából 1930-ban, az Atlanti - óceánon túl. De később Kratos és Bia is erős jelenléttel bír, hiszen a fasiszta Olaszország rendezi a következő világbajnokságot. És a kupa mindkét esetben otthon marad, a hatalom beavatkozása mindkét esetben szükséges Niké eléréséhez.
"Talán a gyönyörű tengerentúli utazás idegbizsergető élményére való kilátás, avagy egy távoli ország életével való megismerkedés értékes tapasztalatokat igérő ritka lehetősége miatt döntöttek Uruguay mellett a FIFA vezérei."
"mert hisz a férfiunak mi sem ad több hírt, amíg élhet,mint mi dicsőséget lábbal, vagy kézzel elérhet.
Rajta tehát, végy részt, s a szívedből szórd ki a gondot.Hisz hazatérésed nem lesz már messze, de úgyisvár odalent a hajó s a legénység, készen az útra."
"még suhogott. S a többi jelen túlszállt, a kezébőlkönnyedén elszabadulva. S az útját mérte Athéné,férfi alakjában, s azután szót szólva kimondta:"Még a vak is tudná, idegen, ha körültapogatná,hogy hol a jel, mert nem vegyül össze a többi jelekkel,itt látszik legelől. S te e versenyben bizakodhatsz:egy phaiák se hajíthat idáig, nemhogy előbbre."
A költő megírta, a szobrász megformálta, a sportvezető és az intézmény bebiztosította, a brazil művészek végleg hazavitték. Ez volt a Jules Rimet Kupa, vagy talán még ennél is több...