Varsóban lejátszották az Európa Liga döntőt a címvédő spanyol Sevilla legyőzte az ukrán Dniprot és elhódította a másodikszámú nemzetközi kupatrófeát. "Jaj a legyőzötteknek" szól a történelmi szállóige, de a vesztesek talán most érdekesebbek, különösen, ha egy minket is érintő perspektívába illesztjük be őket.
Igazi meglepetéscsapat volt a Dnipro, egyrészt az ukrán - válság, másrészt az ukrán futball top csapatok tekintetében. Persze a válság megerősítette a nemzeti öntudatot és ez bizonyosan kihatással volt a klubcsapatok nemzetközi szereplésére is. Könnyen lehetett volna ukrán döntő, hiszen a Dinamo Kijev szintén ott volt a legjobb nyolc között, ugyanakkor orosz - ukrán finálé is összejöhetett volna a Zenit esetleges elődöntőbe jutásával. Az ukrán politikai helyzet miatt az UEFA érthető módon mindezt el akarta kerülni. Az írányitott sorsolás során explicit eszközökkel, de implicit módon bírói ténykedés segítségével is, (Dinamo Kijev majdnem 60 percig játszott emberhátrányban Firenzében a negyeddöntőben, két könnyű szívvel megadott sárga lap okán) elakarta kerülni a politikai feszültséget, az orosz - ukrán találkozót.
A döntőben és persze az elődöntőben azért nehéz elkerülni a kényes találkozást, ha esetlegesen két ukrán és egy orosz csapat van a négy között. Egy esetleges orosz - ukrán döntő Varsóban több mint biztonsági kockázat, egy esetleges ukrán házidöntő az oroszok szemöldökét borzolta volna össze. Itt nem azt kiáltom, hogy a bíró a hibás, meg bunda, hanem, hogy vannak olyan helyzetek, amikor érződik, hogy nem kívánatos, nem lenne szerencsés a továbbjutás. Mindez benne van a levegőben az adott csapat(ok) érzi az áldozati bárány szerepet.
Válogatott szinten is tapasztalhattunk valami hasonlót még a 2012-es EB -n, az ukrán válság kirobbanása és eszkalálódása előtt, amikor a lengyel - ukrán rendezésű tornán az oroszok nem jutottak tovább, vagy talán nem akartak...
Az oroszok megverték parádés futballal a cseheket, majd elértek egy feszültséggekkel - szurkolói atrocitások és azoktól tartó légkör - övezett mérkőzésen egy "békítő" döntetlent a házigazda lengyelekkel, végül kikaptak a görögöktől 1 : 0 -ra úgy hogy rájuk sem lehetett ismerni. Túl "békés" vereségnek látszott ez... az orosz szövetségi kapitány Dick Advocaat úgy ült ott a kispadon, mint Napóleon Elba szigetén, száműzötten, rezzenéstelen arccal, éppúgy mint játékosai. Ne felejtsünk el egy további körülményt Oroszország már megkapta a 2018 -as VB -t, a rendezést pedig nem szabad és nem is kifizetödő veszélyeztetni. Az oroszok nem tudtak a lengyelekkel tovább menni, a csehek és a görögök jutottak be a nyolc közé, ott a portugáloknak és a németeknek könnyebb dolguk is volt ellenük. A másik rendező ország Ukrajna sem jutott be a nyolc közé magyar bírói műhibát - Kassai Viktorék és a gólvonal esete - emlegetve az angolok ellen.
A nyolc között nincs ott Ukrajna, nincs ott Lengyelország, nincs ott Oroszország, egyiknek sem jó, de a másiknak sem: régi történelmi képlet egy futballtorna keresztmetszetében.
A csehek elleni nyitómeccs (4:1) után Dick Advocaat és valószínűleg sokan mások is úgy gondolták, hogy ez az orosz válogatott megismételheti a négy évvel előtti EB szereplést és a négy közé juthat. Nemcsak az eredmény - egy 4:1 -es nyitással ritkán szoktak kiesni a csoportból - hanem a mutatott játék alapján volt mindez elmondható hiszen fegyelmezett, gyors kontrajátékkal, kellő szellemeséggel és összeszokottsággal bírt az orosz válogatott. A mag adott volt éppúgy mint négy éve, a Zenitre épült : Malafeev, Arshavin, Shirokov, Zyrjanov, Anyukov, Denisov, Pogrebnyak. Azok voltak az építőkövek, akikkel Advocaat 2007/2008- ban Euro Ligát nyert...az elődöntőben 1:1 ill. 4:0 a Bayern München ellen.
Akkor, 2008 táján azt lehetett gondolni, hogy a Zenit képes a BL - döntő közelébe kerülni, - a Bayern a Zenittől elszenvedett vereségtől számítva játszott három BL döntőt és egyet meg is nyert - valószínűleg sikerülhetett volna, ha a Európa első számú klubtornáját, még mindig Bajnok Csapatok Európa Kupájának hívnák és nem Bajnokok Ligájának.
A "liga" alatt többnyire egy politikai hatalmi szövetséget értünk, valamiért és többnyire valami ellen, gazdasági áthallással monopóliumszerű tömörülést kiskapukkal. Sportnyelven szabad fordításban talán a bajnoki rendszer és a kupaküzdelem keverékének mondhatnánk. Másképp, több mint valószínű, hogy egy feljutó angol csapat nem nyerheti meg a Premier League -t, viszont egy jó szériával könnyen játszhat F.A. Kupa döntőt, elődöntőt. Ilyen szemüvegen keresztül nézzük meg, hogy a nem - nyugati csapatok túlélik - e a ligát és bejutnak a kupaküzdelem végső szakaszába. Ki az aki túléli a ligát, ki az aki bekerül a legjobb nyolc közé. Persze itt a meghatározás körülírása problémat vett fel: kelet - nyugati (görög és török is), vagy csak a volt szocialista országok, vagy történelmi régió és futballstílus tekintetében tovább szűkítve, mondjuk a közép - európai (játékstílus) országaira értjük csupán mindezt. A futballtszerető olvasó tudja, hogy minden tekintetben siralmas a válasz, és csak a siralmas fokozataival szembesülhetünk.
Vegyük a tág értelmezést, a "nem - nyugati" kalapot és a Bajnokok Ligája 1995 és 2015 közötti periódusát, ekkor tíz szezont kellett úgy megélni, hogy nem volt a legjobb nyolc között klub Európa keleti feléből. A 2009/2010 - es szezontól a 2012/2013-as kiírás között találtam egy sormintát amikor is 1-1 csapatnak sikerült bejutni: CSKA Moszkva, Shakhtar Doneck, Apoel, Galatasaray. Kelet - Európa két régiójából jönnek a csapatok. Nézzük meg, hogy ebben az időbeli mintában, miként képviseli magát Nyugat - Európa a legjobb nyolc között, az egyesszámban képviselt nemzeteket mellőzöm, csak a többesszámra szorítkozom : két francia - két angol; három angol - két spanyol; két spanyol; három spanyol - két német.
2002 és 2007 között egyáltalán nincs "nem - nyugati" csapat a nyolc között, a nyugati sorminta hasonló, az olaszok például e periódusban kétszer is három csapattal vágnak neki a negyeddöntőknek. Mielőtt beleszédülünk a számokba, és megállapítjuk, hogy egy kelet- európai csapat esélytelen a BL győzelemre, egy közép - európai meg az esélytelenség teljes nyugalmával indulhat neki a sorozatnak, tegyük fel a kérdést : mikor volt reális esély a liga túlélésére, mitöbb a végső győzelem esélyének megszerzésére, vagy másképp fogalmazva mióta nincs?
Két időponthoz is köthetjük a választ, az 1995 -ös Bosman szabályhoz, a játékospiac európai felszabadításához. És az azt követő valós értelemben vett "bajnokok ligája" helyett üzleti és média célszerűség szerint megszerveződő Bajnok Ligája létrejöttéhez, amely immár a nemzeti bajnokokon túl a kiemelt bajnokságok potenciális bajnokesélyeseit is tömörítette. Az 1995/96-os még a tényszerű bajnokok Bajnokok Ligájában a nyolc között három nem nyugat - európai van: Panathinaikos (elődöntős), Legia Varsó, Szpartak Moszkva (ne felejtsük ekkor kerül be a Ferencváros is a BL - be és neki is meg volt a sansza a továbbjutásra...). Utána márcsak egyszer, az 1998/99 -es szezonban jut be két nem - nyugati csapat a görög Olympiakos és az ukrán Dinamo Kijev, azt követően márcsak itt-ott és egy-egy. Az 1995/96 -os az utolsó futballév, amikor a szűkebben vett közép - európai régióból szerepel egy csapat a legjobb nyolc között, a Legia Varsó által. És itt van valahol elrejtve a korábban feltett másik kérdésünkre a válasz, miszerint mikor volt esélye utoljára nem - nyugati csapatnak Bajnokok Ligáját nyerni, ekkortájt, a Lobanovszkij írányította és Sevcsenkoval, Rebrovval fémjelzett Dinamo Kijevnek. Az elődöntőben kemény csatában alulmaradnak a Bayernnel - nem mellékesen Bayern - Kaiserslautern házinegyeddöntő volt előtte - szemben, ugyanakkor ebben az időszakban rúgnak a Barcelonának egy hetest két meccsen, úgy hogy gólt sem kapnak. És a Real Madridot is kiverik a negyeddöntőből. A Lobanovszkij nevével egybeforró orosz -ukrán futballkultúra, egy új független állam tettvágyával párosult, ő bennük ott volt a BL győzelem lehetősége, közel voltak hozzá. A Liga - érdekes egybeesés - a következő szezonban ismét átalakul, immár két csoportkörön keresztül lehet eljutni a legjobb nyolc közé, és ott már 3 spanyol, 2 angol, 1 olasz, 1 portugál volt; 2000/2001: 3 angol, 3 spanyol, 1 német, 1 török; 2001/2002: 3 spanyol, 2 német, 2 angol, 1 görög; 2002/2003: 3 olasz, 3 spanyol,1 angol és 1 holland.
Sevcsenkó Lobanovszkij szobránál
A 2003/2004 -es szezonban ismét visszatérnek az egy csoportkörös formához, a nyolc között 2 angol, 2 spanyol, 2 francia, 1 olasz , 1 portugál volt. Ekkor öt nemzet képviselteti magát négy helyett, ekkor volt portugál - francia, Porto - Monaco döntő, ekkor indul be Mourinho igazi karrierje a Porto sikerével, ekkor futja örömében az első sprintjét Angliában, a futás helyszíne az Old Trafford, a futás apropója a Manchester United kiverése a legjobb 16 között. Ne felejtsük egyenes kieséses rendszerben, érdekes egybeesés, talán összefüggés...
Kicsit búcsút intettünk a keletnek, de körvonalazódik valami. Hogyha akar valamit a BL- ben a régiónkból egy csapat, nemcsak régiógyőztesnek, nemcsak keleti elitnek, de a portugál - és hollandverőnek is kell lenni, az utóbbi két szint közel áll egymáshoz, a Dnipro például idén az Ajaxot búcsúztatta. Ezek után jöhetnek a nyugati nagy - nagy sztárcsapatok...
Persze ne mondjuk, hogy a churchill - i vasfüggönyről még mindig csak visszafelé pattan a labda, és nincs elég rúgóerőnk mint régen, átlehet jutatni a labdát azon a másképpen szőtt kemény hálón. Ám a versenyrendszerek nyomvonalán, eredmények, tények alapján a futballban is felismerhető egy - két egybeesés, amely talán behelyezhető lesz a szélesebb összefüggések hálójába. Platini UEFA elnöksége óta érezhető elmozdulás persze a piaci terjeszkedést sem felejtve az EB létszámának megemelése, majd az új versenyforma a maga helyszíneivel. A BL selejtezők áttranszformálásával a magyar bajnoknak nem a Manchaster Unitedot kell kivernie hanem a bolgár bajnokot viszont a kiemelt bajnokságok 4. - ik helyeinek megszűntetése nem sikerült, mely választásakor kortespontja volt. Angol szakírók egyenesen populistának titulálták. Az igazi futballszeretőben felsejlik a kérdés, például a Ferencváros miért nem tudott tovább építkezni a BL - szereplésből? Miért nem vált stabil nemzetközi kupacsapattá, modellé arról nem a BL - kiírás tehetett, sőt nagy esélyt adott. Ne válaszoljunk hagyományosan, maradjunk a témában és a fradi événél, az 1995/6 -os szezonnál, és emlékezzünk meg egy "nem - nyugati" BL cím szertefoszló esélyeiről.
Kiben volt még a lehetőség tettvágy nélkül?! A már említett 1995/1996 - os Szpartak Moszkvának, ők megnyerhették volna a tornát, százszázalékosan jutnak tovább a csoportból oda-vissza verik az angol bajnok Blackburn Roverst, mégis a játékuk az ami sokra hivatott. Az egyenes kieséses szakaszra azonban már szétkapják az együttest, gyakorlatilag eladják a tengelyt (Cherchesov - Onopko - Kulkov - Yuran). A csapatok melyek elcsábítják őket: a Tirol Innsbruck, Real Oviedo illetve a másodosztályú Milwall. A negyeddöntőben kiesik a Szpartak Moszkva, a francia Nantes búcsúztatja... Az eladott játékosok válogatottsága mind 40 fölött volt, Onopko 100 fölött. Ugyanebben az évben az EB Angliában van, az orosz válogatott jó futballt mutatt be, de nem tud továbbjutni a német, olasz, cseh válogatott mellől a csoportból. Mi lett volna ha a Szpartak BL döntőt játszik? Talán csak Oleg Romantsev tudja, aki a Szpartak mellett abban az évben az orosz válogatottat is edzette. Elképzelhetjük, ha visszagondolunk a Zenit EL győzelmére és az orosz harmadik helyre az EB -n.
Mindez akár az oroszok nyugattal és önmagukkal szembeni közgondolkodásásának a fordulatát is jelenti, kiárusítás helyett vétel, hogy megtartás azt nem tudom. Lobanovszkijnál a megtartás mint futball megközelítés tetten érhető volt, gondoljunk csak a nyolcvanas évek kiváló orosz válogatottjára (1988-as EB szereplésre) és a már említett 1998 -as Dinamo Kijevre.
A trendeket felismerhetjük, de tágítsuk tovább az időhatárt, a Bajnokok Ligája első kiírásától visszamenőleg 10 évvel megnéztem, hogy az oda - visszavágos formában lejátszott BEK - ben hányan jutottak be közép - és kelet európából a legjobb nyolc közé: 1981 és 1985 között négyszer négy csapat is ott volt, 1982 - től 1990 - ig mindig volt az elődöntőben egy "nem - nyugati" klub, a Steaua Bukarest kétszer döntőzik (1986,1989) és egyszer nyer (1986), az utolsó BEK -et a Crvena Zvezda nyeri 1991-ben. Érdekes egybeesés. 
Találtam azért számunkra is érdekes egybeesést e szűk kereszmetszet vizsgálatakor. Szinte minden közép és kelet-európai nemzet képviselteti magát a nyolc között 1981 és 1991 között, a magyar azonban nem: Banik Ostrava, Sparta Praha; Rapid Wien, Austria Wien, Widzew Lodz, Universitatea Craiova, Dinamo Bucarest, Steaua Bucarest, CSKA Szófia, Crvena Zvezda, Dynamo Berlin, Dynamo Drezda, Dnipro, Dinamo Kijev, Dinamo Minszk,Szpartak Moszkva, Besiktas, Galatasaray, Panathinaikos. Érdekes tendencia figyelhető meg itt is mintegy a szocialista rendszer szétrepedését illetően, 1985 - ig a közép és kelet - európai klubok színes képet mutatnak, Craiovától Prágáig, Szófiától Lodz - ig. Utána azonban beszűkül a kép, a Steaua, a Dinamo Kijev, és Crvena Zvezda marad talpon, bizonyos értelemben mintegy az erős hatalmi centralizácíó utolsó jelképeiként, és ekkor jelennek meg a török csapatok is.
Mi a színesebb palettára sem tudtunk felkerülni, s ez ismét azt látszik igazolni, miszerint a magyar labdarúgó - kultúra hanyatlása a hetvenes évek közepén kezdődhetett. És nem csak a szocialista rendszer szétesése és a rendszerváltás számlájára kell írni, s persze mosni kezeinket. Másik oldalról ezt támasztja alá a volt közép - és kelet-európai országok válogatott szereplései a világtornákon, amelyektől mi ugye távol maradtunk. A magyar labdarúgás helyreállítási periódusa, ily módon sokkal hosszabb és kétesebb is, mint azt az infrastrukturális vagy gazdasági beruházás mutathatja, valós szakmaiság és elhivatottság nélkül nehéz...Az intellektus lassan épül fel és még lassabban terjed és fog ténylegesen gyökeret, viszont annál könnyebben rombolható le...
Érdemes itt egy interjú részletet közölni, amit 1976 - ban Rózsa András készített Bill Shankly - vel a nagy Liverpool megalapozójával, a Bayern München - Saint Etiénne BEK döntő kapcsán:
" B.S.: - Pedig önök, magyarok sem panaszkodhatnak. Tudom, hogy vannak problémáik, az önök nemzetközi szereplését sem kíséri túl nagy siker. Mégsem túlzok, amikor azt mondom: az Angliában mostanában járt külföldi csapatok közül a Ferencváros tette rám a legjobb benyomást.
R.A.: - Azt hiszem, a mi labdarúgásunk lágy szépsége fölött kissé eljárt az idő! Most éppen a korszerűhöz "igazítás" a legnagyobb feladat otthon.
B.S.: - Tudom, tudom... Csak közben ügyeljenek jól sajátos értékeikre! Hallom, nagy mérkőzésterheléseknek vannak kitéve a játékosaik. Nos, ez a profi futballban sincs másképp, de nálunk nem a szakmai érdekek diktálják a ritmust, hanem az üzlet, a pénz."
Úgy látszik, Bill Shankly tudta, hogy a szakmai elvonatkoztatás, a futball tudáskincsének kiterjesztése és továbbépítése milyen kényes és átgondolt megközelítést igényel, a szóban forgó Kutas - rendszer nem tudta és füttyült a futball intellektus megőrzésének fontosságára. Úgy látszik amit Bill Shankly mondott azt a Bajnokok Ligája megtestesíti. Az angol csapatok csillagászati összegeket költenek játékosokra, miközben Arsene Wenger szintén a szakmai elvonatkoztatásról beszél az egyik játékosa kapcsán:
" A világ megváltozott, ma már csak az számít, mennyit költesz egy játékosra. Ha hatvanmillió eurót fizetem volna érte, azt mondanák, egy igazi világsztár, így azonban nem becsülik meg."
Világsztár és nem világklasszis fűzhetnénk tovább, de megnézhetjük, hogy egy Jovetic tehetségéhez mérten kap -e lehetőséget a Manchester City- nél, vagy mondjunk Ljajic az AS Románál.