Meccs - megérzés, jó egy kicsit annál több. Az előző hétvégén “piros lapot” mutattam fel Neymarnak és Messinek, bele pillantottam, de végül kihagytam őket az Eibar ellen. Inkább az Újpest - Paks találkozót választottam, s ezzel korántsem mondtam le a labdarúgás katarzist jelentő pillanatairól. Arról az érzésről beszélek amikor nem a szokásost, hanem a különöst látjuk, mikor a szurkoló nem erről-arról, nem az ellen vagy mellett beszél, hanem a játék szépsége ragadja meg, mikor mint a gyerekek utána legszívesebben kimennénk játszani a térre. Úgy gondoltam, hogy most katarzis-keresés terén Suljic mellett teszem le a voksot, és nem csalódtam. Játéka bennem hasonló élményt keltett, mint Messi és Neymar játéka a Manchester City elleni két mérkőzésen: a játék szépségét, a kreativitás ünnepét.
Mit is láttunk Suljictól? Remek cseleket, finom technikai megoldásokat, az első félidő felénél már ki kellett volna állítani róla az egyik védőt, e helyett ő kap sárga lapot reklamálásért. Jó, legyünk engedékenyek a játékvezetőhöz. Dobja magát, mindezt okosan többnyire akkor teszi, ha már kikerült a labda a birtokából, de rúgják, lökik, lerántják. Sok színész van annál kevesebb művész! Suljicban ott van a művészi hajlam. A hetvenedik percben ki is állítanak róla egy embert. Persze nem mindegy, hogy mikor és hány játékost, erről egy kicsit később....
Engem most jobban megfog az ő játéka, mint az említett két világklasszisé… Talán mert magyar pályán bűvöli a labdát. Talán mert nála most jobban kitapintható a játékhoz szükséges szerencsés könnyedség. Lehet, hogy ez kissé félreérthető. Komolyan veszi a játékot, csak azt könnyedén teszi. Könnyedén és nem könnyelműen! Jó, amikor az ellenfél 11 – es pontjánál egy beadást követően a labdalevétel után kötényt akar adni a középhátvédnek azt talán lehetne könnyelműnek nevezni. De csak azért, mert nem sikerült, viszont aki látta a játékhelyzetet, az elismerheti, hogy benne rejlett ez a lehetőség. Az újpesti edző ott és akkor valószínűleg soknak ítélhette, viszont azt is tudta, hogy Suljic kreativitása nélkül az Újpest játéka túl kevés. Olyan igazi Suljicos megoldás volt. Ez a játékos komolyság, komolyan vett játékosság hiányzik a futballból, a mi futballunkból főleg. Ez mélységében viszont a játékintelligencia hiányát mutatja.
Amikor Suljic egy súlypontáthelyezés után észreveszi, hogy a rá kiváltó védő és a mögötte érkező két átlósan biztosító ember mozgása elég gyors és egyirányú, akkor finoman behúzza mozgásukkal ellentétes irányba, befelé a labdát. Ők kiesnek a játék menetéből. A játékintelligencia könnyedsége győz.
Ez a győzelem vajon meddig terjed? Hogyan látjuk, láttatják Suljic játékát. Ezért is írom e sorokat, hiszen a kommentátor megemlíti a meccs elején, hogy összevágtak megoldásaiból a videomegosztón egy kis Suljic - esszenciát hazájában, Bosznia-Hercegovinában. Olyan “messiset” mondja, jó a sajtója és válogatott szeretne lenni. Több mint érdekes, ez a kijelentés, önkéntelen és ily módon árulkodó. Igazi hazai tükör. Nem hisszük el, hogy magyar pályán is futballozhat egy igazán szellemes játékos, nemcsak Messi és Neymar képes cselezni, vagy elismerjük ám nem tartjuk olyan fontosnak. Nem tudom melyik a nagyobb hiba. De e két hiba egy nagyobb hibára, szinte bűnre mutat rá, hogy a magyar képzési rendszerből nem tud előjönni egy – két ilyen szintű futballista, helyesebb ha felszínre kerülésről és szakmai felvértezettségről beszélünk. “Jó a sajtója”, hát igen, mi is nyomon követhetjük és láthatjuk Dárdai Pál “ezer – egy” arcát, a Dzsudzsák Balázst figyelő “ezer – egy” tekintetet…
De úgy a második félidő közepén elhangzik a kommentátortól “Suljic tarthatatlan”. Nézzük hogyan csapodik le ez az írott sajtóban, a Nemzeti Sport egy 4 - est ad Suljicnak. Még két társa kap ennyit, köztük az újpesti góllövő. A Paks csapatából 8 játékos kap 4 -est. Két paksi válogatott bekerül a csakfoci.hu-n is a forduló válogatottjába, Suljic nem. Értem én a Veni vidi vici elvet, hiszen a Paks nyert, de azért érdemes jobban áttekinteni az NS beszámolóját a mérkőzésről.
A vezérfonál a paksi kapusra épül. Hibája majd bravúrjai miatt mindez érthető és elfogadható, de Suljic egy mondatot azért érdemelt volna. Mondjuk ezt: “Suljic megoldásai néha élményszámba mentek”. Mégis találtam egyet: “A döntő pillanatokban jól fújt, így például helyesen állította ki Tamási Zsoltot, az első gól előtti lesgyanús helyzetet jól ítélte meg kollégáival, de a mezőnyben voltak hibák. Előfordult, hogy elmulasztott sárga lapot adni, máskor az előnyszabályt alkalmazhatta volna a folyamatosabb futball érdekében.” Igen, nem tévedés ez a játékvezetői értékelés! Itt olvashatunk Suljicról, igaz név nélkül.
A fölötte álló nevesített, hivatalos beszámolóból azonban már több kiderül.
Sárga lap: Suljic (reklamálásért) a 12., Hudák D. (megrúgta Harasztit) a 14,. Litauszki (megrúgta Kecskést) a 32,.Tamási Zs. (megrúgta Suljicot) a 60,. Kecskés (Suljic megrúgásáért) a 71. Percben Kiállítva: Tamási Zs. a 68. percben (centerhalf : Suljic elleni szabálytalanság).
Mi ez, ha nem Suljic “tarthatatlanságának” jegyzőkönyve?! És ha a mezőnybeli elmulasztott sárga lapokra utal a játékvezetői értékelés, vagy éppen amikor Suljic kap sárga lapot a vele ellen elkövetett lapos szabálytalanság számonkéréséért, akkor az több mint elgondolkodtató.
A játékvezetői mentalitás is futballunk tükre, hogyan viszonyul a játékvezető a játékot teremtő futballistához. Elkönyvelt színészként vagy olyan művészként akinek kibontakozását védeni kell. A sportkommunikáció pedig egy olyan lámpás melynek futballunk lényegéig kell hatolnia. Követhetetlen pontozási mechanizmus van a Nemzeti Sportnál. Hiszen, el kellene gondolkodni a feles osztályzatok bevezetésén, mert ha 11-en 4-est kapnak a mezőnyben akkor a kimagaslóan játszó Suljic kapjon 4,5 -t, amenyiben a maximális pontszám az 5. Ha pedig 10-es a skála, akkor 8-ast érdemelne. Nincs feltüntetve de lehet, hogy áttértek a Nemzeti Sportnál a korábbi kevésbé játékosbarát és szurkoló-nyugtató 0 -tól-10-ig terjedő skáláról a 0-tól 5-ig tartóra?! Így elveszik a játékban rejlő részletgazdaság, körölbelül az a sokszínűség és játékmélység, amely Suljic játékát jellemzi. Ha viszont működik a 10-es rendszer, akkor ez egy játékos-ellenes megítélés, mert azt nem hiszem el, hogy az NB1 és NB1 B-ben csupán egy játékos kapott 6-ost. A Haladásban két gólt lövő Martinez. Számomra ez nem világos és minősíti a viszonyokat a sportkommunikációban. Ez a magyar labdarúgás lehúzása. Nivellálják a magyar futballban a jó teljesítményeket. Suljic legalább egy 7-est vagy egy 8-ast érdemelt volna! Nem utolsó sorban a Paksiak is kaphattak volna egy 6-ost.
Suljic él a labdabirtoklásból fakadó kezdeményezési előnyével. Ezekből különböző ritmusváltási valamint irányváltási megoldásokat kezdeményez, figyelembe véve a védő(k), saját és a társ(ak) mozgássebességét és irányát. Játékában így egyaránt fellelhetők a lendületből végrehajtott finom irányváltások és testcselek, valamint a helyből cseles (labdás, labdanélküli) – másodszándékú mozgások, mellyel eléri az ellenfél kimozdítását és kedvező szöget teremt a maga számára. Az ilyen részletgazdagság vezet a játék mélységébe, az árnyalatok megkülönböztetéséhez.
És, hogy ez mennyire fontos, arra elég megemlíteni, hogy csak ez lehet az alacsony nézőszám igazi ellenszere! Megmondom őszinten az 1. fordulóban az Újpest – PMFC meccsbe belenéztem, de miután általában az idénykezdet miatt a forma sem az igazi még, és Suljic sem játszhatott, virtuálisan tíz perc után hazamentem, mint utóbb kiderült, volt is botrány Újpesten. Suljic játéka fontos az Újpestnek, egyrészt ott sem ideális a helyzet, gondoljunk csak elmúlt évre és a nemzetközi kupákból történő jogi kizárásra. Suljic ellenben visszahozott egy klub-érzületet, hiszen Zsengelléren – Zámbón – Fazekason- Törőcsiken keresztül mindig voltak kiválóan cselező futballisták Újpesten. Megjegyzem, máshol is voltak. Kabát Péter hosszú kiesése ezért is lehet fájó Újpesten, mert Suljic kreativitása mellett második virágkorát élhette volna. Az újpesti korosztályos csapatok játékosainak sem árt, sőt, több mint hasznos, ha egy ilyen típusú futballistát testközelből nézhetnek.
Persze ha a gondolatspirál beindul az tovább pörög. A magyar kluboknak, amelyek nemzetközi kupaindulásra aspirálnak és előre terveznek érdemes lenne az Újpesttel, - amely ugye ott nem indulhat -, Suljic-csal, vagy akivel kell tárgyalni, akár valamilyen kölcsönkonstrukcióban gondolkodni. Suljichoz hasonló képességű és játékfelfogású labdarúgók kellenek ahhoz, hogy ősszel is ott legyen Európában a magyar labdarúgás és ne csak nyári vakációnak tűnjön klubjaink nemzetközi szereplése. Persze ez csak egy olyan köténykísérlet, amely adná magát…