Egy kép villan be: az új Üllői úti stadion előtt az MLSZ szóvivője gondterhelt arccal jelenti be a romániai magyar szurkolás nyomán keletkező UEFA büntetést, pénzbírság és szektorbezárások. Üzenetértéke van a képnek és a hangnak: európai norma, MLSZ, a kártya, a Fradi beléptetési rendszere, az ultrák.
Talán a fenti kép, üzenet és retorika kissé hidegen hagyja az embert, túl minimalista, túl haszonelvű és kissé managerszagú, egy nagy fehér lap. Az viszont talán nem, hogy ez a kártya - mizéria kissé túl rend, mitöbb rendi tagolódású ízt hagy maga után: egy rend akiknek igazolnia kell hogy szereti a futballt, egy rend akiknek igazolnia kell hogy egy klubot szeret, egy rend aki csak egy jegy erejéig tartja jogosnak eme igazolást és kívül marad és egy rend mely elsődleges csoportidentitása miatt elutasítja ezt. Ők a legellenállóbak, a " rendetlenség rendje" náluk a rendiség íze érzékelhető, ha néha az keserű is, a többieknél az íz még hiányzik, hiszen azokat a mostani felsőbb döntés kreálta csoporttá.
A stadionok, a "várak" épülnek és a " hűségeskük" letételét propagálják társadalmi hirdetésekben Diósgyőrtől Újpestig. "Életünk a foci" szól a szlogen és elkezdődik a csoportlojalitásokkal történő finom játék, lakóhelyi és családi, itt születtem és apám vitt ki a meccsre (a szükséges adatok), futballt - inkább mint a foci - szerető identitás, hiszen te is űzöd vagy űzted, benne van a három korcsoport is, és a személyes klubhoz fűződő hűség üzenetek, a szívem zöld - fehér vagy a Diósgyőr NB II - es múltja. Talán csak az önreflexió, az állam és az MLSZ társadalmi céljai nincsenek benne, az kevésnek tűnik, hogy november idusáig ingyenes.
És ott van persze még a tekintély és presztízs tisztelet, a klub és a klub klasszisai szemben a klub jelenlegi vezetésével és játékosaival és ha tekintély akkor az apákat se hagyjuk ki, ha ők anno hűséget fogadtak a klubnak és klasszisainak, tedd meg te is, ismételd meg a hűségesküt csak másképp...
Ha ők újratöltötték, miért ne tehetnénk meg mi is, mondjuk Fulbert apát segítségével Chartres- ból, aki nemhogy a stadionok felépítését és kártyarendszer bevezetését, mitöbb még a futball feltalását, de még magát a középkori rendi intézmények létrejöttét sem láthatta és élhette meg. Ellenben a hűségeskü lényegét megpróbálta formába ölteni 1020 környékén: "Mivel felszólítottál, hogy írjak valamit a hűségeskű lényegéről, a Könyvek tekintélye alapján röviden lejegyeztem Nektek a következőket. Aki urának hűséget esküszik ezt a hat dolgot kell mindig emlékezetben tartania: sértetlenség, megbízhatóság, becsületesség, hasznosság, könnyedség, lehetőség.
Sértetlenség, hogy ti. ura testében kár ne essék. (Erőszaknak helye nincs az adott futball közegben és a stadionokban).
Megbízhatóság, azaz hogy a rábízott titokkal vagy azokkal az intézkedésekkel kapcsolatban, amelyek ura biztonságát szolgálják, hiba ne legyen. (Fogadd el a beléptetőrendszert és a kártyát, hogy az erőszak megelőzhető legyen.)
Becsületesség, hogy az igazságszolgáltatás terén vagy más ügyekben, melyek becsületét érintik, kára ne essék. (A klub presztízsének megvédése, a kártyával, így személyeddel tanúskodj a klub mellett, hogy más negatív dolgokkal - őt támadó vagy rajta keresztül támadókkal szemben egyaránt védve legyen - ne lehessen összekötni.) Hasznosság, hogy a birtokain kár ne érje. (A stadionok állagőrzése...)
"Hasznosság, hogy a birtokain kár ne érje." ( A stadionok állagőrzése...)
Könnyedség vagy lehetőség, azaz, hogy az a jó dolog, amit ura könnyen megtehetne, ő miatta ne legyen nehézzé; sem az, amit meg lehet tenni, ne váljék lehetetlenné. (Gyere ki a meccsre, legyünk minél többen tarsd be az előzőeket, így növeled az egészséges utánpótlás nevelés esélyeit támogatásoddal, mitöbb 1-2 kiváló futballista leigazolása is sikerülhet.) Méltányos legyen, hogy az, aki hűségesküt leteszi, ezeket az ártó dolgokat elkerülje, de ezért még a hűbérbirtokokat nem érdemelné meg: mert nem elegendő a rossztól tartózkodni, ha nem teszünk jót is. (Sportszerűen szurkolj, fogyassz, támogass!)
Mert ha valaki ezt nem teszi, joggal tekintik úgy mint akinek az esküje nem sokat ér; mint ahogyan azt is, akit valami gonosztettben cselekedete vagy beleegyezése révén részesnek találtak, hitszegőnek és esküszegőnek tekintik. (Ha mindezt nem teszed a klubhűséged semmit sem ér, ha egyénileg klubhűnek tartod magad, csoportosan se garázdálkodj még verbálisan sem, mert az előbbi értékét veszti.)
Oké, ez a kötelesség, de hol az egyéni viszonosság, ahogy később Fulbert fogalmaz "...a hűbérúr mindenben úgy bánik vazallusával, ahogyan ővele." Az egyéni viszonosság, a személyes kapcsolat, mondjuk úgy a részvétel áttranszformálódása képviseleti joggá. Az új közösségépítés csak így lenne lehetséges.
Mondjuk például úgy, hogy a klubkártya tulajdonosai valamilyen módon időről időre beleszólhassanak a klubelnök választásába. Így talán,ami most egyoldalú és feltétlen hűségnek tekinthető, egy aktív és értelmes klubhűséggé válhatna e megközelítés szerint. E képviselet igéretével, a kollektív bűnösség feltételezése (a nem kártya tulajdonosok) és az egyéni kiváltság (kártyatulajdonosok) érzete is eltünne, az új közösségépítés e jövőképe, pacifikáló hatást eredményezhetne. Fulbert is hűségesküről írt, de a leégett chartres-i katedrális felépítésére gyüjtött.
E mód elterjedése, lehetőséget szülne a magyar futball mondjuk úgy átvilágítására és megtisztitására az utánpótlástól a managerekig, egészen az MLSZ-ig bezáróan, ők is a személyükkel felelnének, ha az utánpótlásból nem kerülnek fel fiatalok, ők is személyükkel felelnek ha középszerű vagy alkalmatlan légiósok kerülnek a klubhoz, mert a klubkártya tulajdonos erről kinyilváníthatja a véleményét és az számít. Ezzel talán csökkenthető lenne azok száma akik csak a futballból, és növelhető azokké, akik a futballból a futballért élnek. Nem beszélve arról, hogy ezzel a nemzetközi versenyképesség esélye és annak állandósága is növekedhetne.
Másrészről csökkene a magyar futball sztereotíp devalválása mint mozdulatlan állapotmeghatározás, a közöny feloldódhat, hiszen megnyilhat az esély arra, hogy az ultrából szurkoló, szurkolóból a klub tagja legyen. Így talán az általános nézőszám is növekedésnek indulna. Nem mellékes hogy mindezt egy depolitizálódási folyamat is kisérhetne. A futball nem a jobbközép és jobboldali radikálisok közötti küzdőtérré válna, amely a harmadik oldalnak mindig kedvező lehetőséget teremt mint közvetett politikai játszótér, hanem egy klub, egy identitás, egy sportág körül szerveződő közösség aktív játékterévé. Mindez azért sem kevés, hiszen az már maga a futball társadalmasítása, amelyben egyéni kölcsönhatások mükődnek s ami így talán egy egykor gazdag futball kultúrát újra tud építeni mitöbb képes azt ápolni is.
Nem mindegy hogy, miként értelmezi a hatalom a klubkártyát, egy számukra hasznos társadalmi, gazdasági merőkanálnak vagy egy olyan cseppnek mely körröl körre szétoszlik, terjed és igazi ízeket hagy a társadalomban.
A kártyarendszer a kampány alapján egy nagy - nagy feltételes mód, hiszen nem tudjuk, hogy van - e benne fejlődés, nem tudjuk hogy a hatalom megront vagy csak jobbára és nem mindig, nem tudjuk hogy a kötelességek kölcsönös szokássá és joggá válhatnak- e, vagy a futball a kevesek - utánpótlástól a lelátokig - sportja lesz, az ütköző lojalitások megmaradnak és stagnálás következik vagy egyensúlyba tudnak kerülni mondjuk egy későbbi jól kitalált jogkiterjesztés útján.
"Életünk a foci" mondja az MLSZ és hogy ez kamu- e, arra Albert Camus mondata utján válaszolhattunk: " Minden amit az erkölcsről és a kötelelességről bizonyosan tudok, a futballnak köszönhetek. " Úgy érzem mi is sokat meg fogunk tudni a kötelességről és az erkölcsről a magyar futball elkövetkező útja során... Csak remélhetem, hogy a nem távoli jövőben, az MLSZ következő kampányszlogene az "Életünk a foci" helyett "
A labdarúgás az életed része és te részese vagy klubod életének." lesz. És hogy Fulbert miért a legtökéletesebb szóvivő, mert már többet erről a kérdésről nem nyilatkozhat viszont szavai idôtállóak. És hogy kik lehetnek a jövő legtökéletesebb klubelnökei, akik megteremtik az esélyt a közösségi leváltásukra vagy újra választásukra, így bizonyítván saját munkájukat, klubhűségüket és felelősségüket, a klubok és a magyar futball időtállóságát...