Egyesek szerint az a legveszélyesebb lövés, ha a támadójátékos lábáról lecsúszik a labda, s nem oda megy, ahová a kapus várja. Volt egy mestere az ilyen lövéseknek: Sándor "Csikar", az MTK 75-szörös válogatott szélsôje. Pályafutása során számos olyan gólt lôtt, mely után felsóhajtott az ellenfél szurkolója: "Te jó isten, ilyen potyát...!" Pedig nem volt az! - Jobbról betörtem a kapu elôterébe, a kapusnak bemutattam a hosszú sarkot és legurítottam a labdát a rövidre - mondja Sándor -, ez volt - így nevezik - a Sándor-szög. Potyagólok lettek volna? Nem hiszem! Nagyon sokféle variációt begyakoroltam, hogyan lehet a kapust még a lövés elôtt becsapni. - Tatabányán játszottunk - emlékezik Sándor -, a Bányász kapusa akkor a fénykorát élô Grosics Gyuszi volt. Az elsô félidô közepén elfutottam a jobbszélen, Palotás jött a második hullámban. "Péter!" - kiáltottam, s visszagurítottam a labdát. Gyuszi résen volt, felszedte. Nyolc-tíz perc múlva megismétlôdött ugyanez a jelenet, csak most Hidegkutival. "Nándi!!!" - mondtam, s erre Grosics ismét kijött a kapuból, de ez már egy másik variáció volt! "Nem oda Gyuszi...!" - mondtam és a hálóba gurítottam mellette a labdát. Lehet, ezt azóta is úgy emlegetik Tatabányán, hogy Gyuszi potyagólt kapott, pedig nem az volt...