"A futballjáték szépségeit erősen nélkülözte a találkozó. " 1962 - ben így emlékezett meg Földessy - Hoffer- Pánczél: A labdarúgó világbajnokságok című könyv az 1954 -as világbajnokság Franciaország - Mexikó mérkőzésről, amelyen azért született öt gól, az európai csapat 3:2 -re nyert. A mondat gondolatokért kiált, elsőre persze a retorikai köntösbe bújtatott diplomatikus kritika juthat esszünkbe, miszerint egymás között csak azt mondanánk "a meccs gyenge volt " . A fenti eufemizmus mögött azért több van, miszerint hogyan, beszéltek, beszélnek, beszélünk a sportágról az talán árulkodik a megközelítésről, a hozzállásról, magáról a korról is. Gondoljunk csak arra, hogy általában a " foci " kifejezést kiktől hallhatjuk a legtöbbet, olyan hölgyektől akik a sportágat férfi - hobbynak tartják, gyerekektől akik játékos időtöltésként élik meg, olyan laikus férfiaktól akiket nem csapott meg a labdarúgás igazi érzete. Futball és labdarúgás azok a szavak, amelyek már a szakmaiság, életforma, a sportág mélységét takarják és kifejezik.
Azért a " foci" sem írható ki a szótárból, így például sokszor mondjuk, hogy xy csapat " szép focit játszik" másképpen " játsza a futballt", lassan eljutunk a "futballjáték" mélyebb jelentéséhez is: szakmaiság a könnyedségért. Egy momentum a könnyedség mögött meghúzodó szakmaiságról, az angol szuperkupa döntőjében a Manchester City spanyol szélsője egy ötven méteres, ívelt keresztlabdát belső droppal gyönyörűen úgy vett át, hogy azzal egyből megindulhatott, így ütemeket nyert védőjével szemben, és megfutatta. Jól mérte fel, hogy a védője vele egyvonalban helyezkedik, és nem előtte van, ha belsővel leveszi maga elé a védő elé léphet, amivel már lelassíthatja. Mi ez ha nem a szakmai repertoárból fakadó könnyedség, amely számunkra a futballjáték szépségeit nyújtja. Hogyan fedezhető fel a "futballjáték" gondolatának végigvonulása a könyv lapjain? A magyar csapat játékáról például így ír az 1958-as vb- n a házigazda svédek ellen 2:1 - re elvesztett mérkőzés kapcsán: " A játékosok minden önbizalom nélkül szálltak harcba, egy - egy ötletes, merész húzást meg sem kíséreltek. Szinte szolgai módon tették egymásra a kötelező labdarúgó elemeket, s ebből azután nem is lett semmi." Vagy nézzük a walesiek elleni döntetlent követő értékelést: " Mint oly sokszor az előkészületek alkalmával, most is az tűnt fel leginkább, hogy szerkezetileg zötyögött a magyar együttes. A védelem még úgy ahogy, állt a lábán, a csatársor, de különösen a belső hármas azonban tehetetlen volt kétszer 45 percen keresztül. Lassúak, körülményesek voltak a magyar támadók, s az úgynevezett magyar ötletgazdagságnak még a nyomát sem lehetett bennük felfedezni." Más mérkőzések kapcsán is tetten érhető a " futballjáték " megközelítése: "... A csehszlovákok grandiózus játékkal múlták felül az argentín labda - artistákat." ( Csehszlovákia - Argentína 6:1) "... Az ő dicséretétől volt egyébként hangos a mérkőzés után a stadion." ( Brazília-Wales 1:0, a 17 éves Pelé világbajnoki debütálása és győztes gólja) "... A labdarúgás magasiskoláját mutatták be a brazilok." ( Brazília - Franciaország 5:2, elődöntő) "... Tizenegy futballművész csillogtatta egészen kivételes képességét." ( Brazília - Svédország 5:2 ,döntő) Ízlelgessük a szavakat, tekintsünk egy kicsit mögéjük: szolgai módon - kötelező labdarúgó elemek, ma alibizésnek mondhatnánk; a labdarúgó -elemek széles tárházának birtoklása és szabad alkalmazása már megteremti a " labdarúgás magasiskoláját", hogy aztán " tizenegy futballművész "egy nyelvet beszélhessen szavak nélkül. Szakmaiságtól a könnyedség felé, a futballjáték fogalmi mélységéig. A labdarúgó - technika, játékelemek egymásra épülésének fontossága is benne van e szavakban, de a maga koncentráltságában a labda- artista és a futballművész szóképi meghatározásában is megtalálható. Azonban a különbség is felfedezhető, a futballművész a rész - egész viszonyában a relációkban a lehetőségek megújuló felfedezésébe , az artista a részben, a rész felfedezésében és annak ismétlését hangsúlyozza.
Talán jó példa erre a Real - Atlético szuperkupa mérkőzés, ahol C. Ronaldo az első félidőben bemutatott helyből két szokásos trükköt, a védők természetesen nem ették meg, visszapassz lett mindkétszer a vége. A negyedórát kapó Di María viszont a helyzetnek és a pillanatnak megfelelő ám a védők számára annál meglepőbb cselekkel, finom mozdulatokkal ment át a védőkön. Ezen a meccsen Di María művészi volt, C. Ronaldo inkább artisztikus. Kanyarodjunk vissza az "ún. magyar ötletgazdagsághoz", annak szűkebb és tágabb megközelítéséhez. Gondoljunk bele, hogy 1958 - ban Bozsik, Hidegkuti még van, viszont Kocsis,Puskás már nincs és Tichy már van, de még Albert,Göröcs nincs.
Ha a szálat tovább finomítjuk és a " belső hármas tehetetlenségét" veszük górcső alá az a Puskás - Hidegkuti- Kocsis szellemi gépezet, szerkezet hiányára utal, amely nem "zötyögött" hanem hangtalan tökéletességgel pörgött korábban. A művészi hasonlatnál maradva ők egy - két egyszerűnek tűnő, gyors ecsetvonással korábban nem látható közös képeket festettek fel a zöld gyepre. Bukovi Márton, aki a hagyomány szerint kitalálta és akitől a visszavont középcsatáros játékot Sebes átvette a következőt mondta 1963-ban: " Ha megmarad az a csapat ( az 1954-es magyar), Svédországban miénk a világbajnokság. Mi akkor magyar módon játszottunk és nem a brazilokat utánoztuk. A miliméter pontos passzok " betörték" volna a brazil kettős fedezéket..." És három év múlva, volt egy legendás magyar - brazil mérkőzés Liverpoolban az angliai világbajnokságon! 1962- ben pedig nem sok kellett volna egy brazil - magyar fináléhoz Chilében, talán csak egy játékvezetői műhiba, Tichy bombagóljának elnézése a csehszlovákok ellen...
Mi állapítható meg e rövid láncolatból? A magyar ötletgazdagság létező megközelítés, igazi szellemi talapzat volt még a hatvanas években is, egy nyelvet beszélt a labdarúgás szakmai közössége. Kicsit úgy hangzik ez mint egy régészeti kutatás - sajnos- keressük a talapzatot, a repedéseket és annak okait, kutatunk a részek és törmelékek után, hogy újra összeilleszhessük azt. Néha azt mondom teljesen elveszett, olykor csak azt, hogy elkallódott. A Győr - Ferencváros találkozón, amit Gera művelt az első 15 percben az a régi magyar ötletgazdagságot idézte, sokmozgás, cseles helyezkedések, finom kényszerítők, másodszándékú futball.
Ugyanakkor a Győr, bár elvesztett két rangadót, ötletgazdagságban felülmúlta a Videotont, futballjáték tekintetében pedig a Fradit. És hogy miért veszített mindezek ellenére, talán a helyzetkihasználáshoz szükséges magasiskola hiánya miatt.
Melyik mondatot hagytuk a végére? "... Az ő dicséretétől volt egyébként hangos a mérkőzés után a stadion." Elsőre, mintha lenne benne némi vallási áhitatszerűség. Mit mondanánk ma, mi is volt hangos: nem a stadion, már nem is a sajtó, hanem a média. Ma azt mondhatnánk, hogy a stadionépítésektől hangos a média. Persze mindenkit érdekel annak jelene, jövője, de a múltat sem felejthetjük. Itt a stadion hangjairól van szó, amikor a közönség együtt él a játékkal, együtt lélegzik fel a különböző játékhelyzeteknél. Bensőségesebb viszony és spontánabb kapcsolat ez, mint a média preformált felvezető, közvetítő, levezető műsorai, az önálóbb vélemény is jobban kialakulhat. Persze ott a kérdés ki az, kik azok akiket dicsérhetünk a stadionból kifelé jövet, mert valaki, valakik miatt be is kell menni, akiknek az ötletgazdagsága hétről hétre megteremti a bizalmat a szórakozás lehetőségéhez. Így lehet csak nyítni a futballszerető nagy közönség felé, hogy a klubok elkötelezett szimpatizánsai mellett mások is ott legyenek.
Csak egy példa, Újpesten még alakul a csapat, de Suljic játéka már azért vonzóerő lehet, cselezőkészsége,technikás megmozdulásai, erőlködésnélküli játékossága a délszláv futball dzajici - szavicsevicsi vonalát idézi. Én ezt jobban irigylem, mintsem a nálunk sokszor hangoztatott szerb mentalitást, mert a futballunkból az ilyen típusú és felfogású játékosok hiányoznak. És akikből sok volt, amikor még olyan szavakat használtak mint "futballjáték", "magasiskola", " magyar ötletgazdagság", vagy "futballművész".