Mit gondolhat a magyar szurkoló a Debrecen meccs után: Jól kezdtünk, közepesen folytattuk, a végén kikaptunk. Az ellenfél nem volt jobb, mégis kiestünk. Mit gondolhat az a magyar futball szurkoló, aki Európába vágyik? Nyár ősz nélkül...Mit gondolhat az a magyar futball szerető, aki a magyar futball újjáéledéséről álmodik? Nyár ősz, és ősz tavasz nélkül...És mit érezhetnek maguk a klubok, közelmúlt (tavasz) és jelenbeli (nyári) identitásuk tekintetében?
A Győr távol
A Fradi ott
A Diósgyőr benne
A Debrecen közel(ebb) volt.
(A magyar futball meg ki(nt) van.)
Mi is átéljük az évszakokat csak külön időszámítás szerint, nagyon egylábasak vagyunk, ami még nem lenne olyan nagy baj, ha az kiváló lenne és tudna remekbe szabott időzített átadásokat adni. Az időzítés, a forma miatt is fontos, de például mennyivel volt erősebb a Győr a Honvéd ellen mint volt a Göteborg ellen, függetlenül a védelem sérülései miatt, Priskin leigazolása, Völgyi Dániel "rehabilitálása", akinek talán a legjobb bal lába van a mezőnyben és gólt érő beadásai, képességei alapján standard válogatott lehetne (nálam). A tavasz alapján mindenképp csalódás a Győr nemzetközi szereplése. A Ferencváros is beljebb lehetett volna, ha a háromból Besic - Leonardo - Jenner, kettőt (Leonardo - Jenner), vagy a kettőből egyet, mondjuk Jennert megtud tartani vagy kvalitásaiban egybôl, készen pótolni tudja úgy, hogy azonnal látható különbséget jelentsen. Thomas Doll ennek hangot is adott, az átigazolások és nemzetközi szereplés összefüggése kapcsán. Mindenesetre Gyömbér fejlődése és megbízhatósága szembetűnő, ahogy vártuk Gera jó hatással van Bödére, és hát Gera, ha visszaszerzi a meccsrutinját és erejét, (nálam) még mindig az első bejegyzés lenne a képzeletbeli kapitányi noteszomba. Kiváncsi leszek, hogy a pergamennyi futballistát kipróbáló szövetségi kapitány hogyan gondolkodik majd erről, ha a fenti helyzet nyilvánvalóvá válik. E tekintetben vannak félelmeim, hiszen ismerünk olyan edzői típusokat akik nem kedvelik az egyéniségeket vagy az egyéniségeket támogató futball kialakítását és sajnos nálunk tendenciózusan fellelhetőek, s ez bizony válogatott és a legmagasabb szinten több mint hiba...
Talán erre Illés Béla a legjobb példa, aki sokszoros válogatott (64), de akire nem úgy építettek mint a csehek Nedvedre (91) vagy a románok Hagira (125), - direkt nem nyugat - európai példákat hozzok fel - pedig a képességei erre predesztinálták volna. A válogatottszámok beszédesek, de a bizalom és a koncepció hiánya mélységében még szembetűnöbb. Emlékezetes volt, amikor román szövetségi kapitányként Bölöni László külön megköszönte egy román - magyar tétmeccs kapcsán, hogy nem játszott a legjobb magyar futballista. De megemlíthetnénk a magyar - jugoszláv 1: 7 -et, amikor is csak a vége végén 0:6 - nál cserélték be Illést, ő is hozta össze a becsületgólunkat, miközben a hosszú kihagyás után visszatérő Szavicsevics vezette jugoszlávok meg sem izzadtak. Igazi közép - kelet-európai, de magyar abszurd. Másrészről öreg futballista nincs, csak rossz játékos. És kell egy vezéregyéniség, aki hatással van a játékra, a csapatra, akinél mindig jó helyen van a labda, aki újat tud bele vinni a játékba, aki a kimunkált csapatmunkához hozzá tud adni. Egyenlőre úgy láttom erre a feladatra Gera a legalkalmasabb, még mindig. A fenti megközelítés árnyéka visszaköszön, a jelenlegi kapitánynál is, elég arra utalni hogy nála miként, hol, hogyan futballozott Strestnik a Győrben és hogyan játszott tavasszal Horváth Ferenc keze alatt, előbbinél sárgákat, pirosakat gyűjtött utóbbinál gólokat és gólpasszokat adott. Látható, hogy a kupabúcsúk mögött már, az egyetlen nemzetközi esélyünkre, a válogatottra tekintünk fél szemmel, ebből a szempontból a debreceni Varga József teljesítménye bizakodásra adhat okot, hiszen most nem voltak adásszünetek a játékában, mint a válogatott mérkőzéseken korábban. Mindenesetre a Debrecen csapatépítése dicséretesnek mondható, most is inkább posztra igazolt, de az látható hogy a nemzetközi szerepléshez minőséget adó, különbséget jelentő futballista igazolása szükségeltetik. Az időzítés nagyon fontos a klubok esetében is nemcsak a pályán. Hobbes (angol politikai gondolkodó, filozófus) így fogalmazza meg az idő jelentését: " mozgás képzete, amennyiben a mozgásban korábbi és későbbi mozzanatokat, azaz következést képzelünk. ", akár egy ütempassz, egy időzített átadás. Most lefülelték a védők az időzített átadást és kiestünk. A Debrecenhez még visszapattant a labda. Most a Young Boys mellett kell elpasszolnia, hogy egy magyar csapat megérje az őszt. A stadionok miatt lehet ezt egy átmeneti évnek tekinteni, de a következő időzítés elmaradása már nehezebben lenne elviselhető, stadionok európai kupacsaták nélkül? Az már kissé hosszú passz lenne, és a nézők is csalódottan fordulnának vissza egy ilyen indítás után, hiszen hiába indulnak be, másodszor sem kaptak jó és használható labdát. Addig is, a válogatottnak kell alkotnia, és bármennyire is lenézik, elássák a magyar labdarúgást, szinte már divatszerűen és sokszor önérdektől vezérelve, - ez is elősegíti a labdarúgáson belüli állapotok haszonélvezőinek továbbélését-, lehet találni, a noteszbe felírni 25 - 30 futballistát és abból 11-et kiválasztani, aki fel tudja venni a versenyt az ellenfelekkel.