Brazília, Németország, Hollandia, Argentína, igen exkluzív klub, elő a brandyt és a szivart, de melyikük és miért érdemelhetné meg a világbajnoki trófeát? Brazília, az előzmények, a társadalmi történések, a közhangulat miatt mindenképpen, főleg annak az érzelmi hullámvasútnak a tükrében amely a válogatottra ráült és amelyet nem tudott uralni úgy ahogy azt vártuk és elvárható lett volna. Társadalmi szolidarítás, szimpátia és az estleges hatodik világbajnoki cím dacára ha valaki azt mondja nekem brazil labdarúgás, akkor nem ez a csapat, stílus és játékosok fognak beugrani elsőre, másodikra, de harmadikra sem. Neymar és Thiago Silva kiesése fájdalmas és komoly érvágás, utóbbi Kolumbia ellen a mezőny egyik legjobbja volt, míg Scolari Neymart végre nem elsődlegesen a szélen szerepeltette, Marceloval az az oldal így is erős játékban, szemben a többi csapatrésszel, ily módon a csapatjáték valamivel javult. A brazil szurkolókat sokkolta Neymar sérülése, finom technikája hiányozni fog a németek ellen. Mivel nyugtathatják magukat a brazilok, nekik talán jobban fekszik a német, mint a francia stílus. Egyéni képzettség terén az előny náluk van, és a tíz emberrel küzdő csapat ( Neymar és T. Silva hiánya ) lélektani szempontból,futó és vállalkozó kedv tekintetében olykor plussz energiákat szabadít fel.
Hulk lövései célt találhatnak és egyszer kijöhet a lépés Frednek is, a Neymar nélküli játékban lehet, hogy több lehetôsége lesz, hiszen Hulk és Neymar is befelé cselezett és többnyire magának teremtett lehetőséget. Lehet, hogy Fred kevesebbszer kerül helyzetbe - a vb- n idáig alig- , mint a másik három csapat vezető éke, de azt biztosabban használja ki. A múltbeli tapasztalatok ezt erősítik meg és egyszer ennek ki kell jönnie. Így azt mondom a brazilok esélyesebbek valamivel a németekkel szemben, de nem annyival amivel elvárható lenne egy Brazíliában rendezett világbajnokságon. Hogy a németek miért érdemelnék meg? A válasz: Joachim Loew, eddig ő csapata legjobbja, a nagy német edző legendák, Herberger, Schön, Beckenbauer méltó utóda, esetében csak a nagy végső siker hiányzik. Van koncepciója és tud rajta változtatni, ha a helyzet úgy kívánja. Nem alakította át, vissza a bayernesek posztjait a világbajnokság kezdetekor, ugyanakkor idővel változtatott rajta, visszaállította az idény alatt kevesebbet játszó Schweinsteigert és Khedirát akiknek a frissessége jót tett a csapatnak, Lahm is visszakerült az eredeti pozíciójába. Egy strukturális problémát próbált orvosolni, amikor a franciák ellen Klosét csapatba állította, a támadóközéppályásai forma és góltalansági betegségét. Ez krónikus betegség, hiszen, mi a Bayern!? Ribéry és Robben, Götze és Müller ott csak másodhegedűs. A még dortmundi Götze és Reuss páros foroghatott Löw fejében 1-2 éve, mikor a vb - re tervezett. A németek Müller játékában bíznak talán a legjobban, jó fizikumú, szívós mozgékony, önfeláldozó, bele megy a csínyekbe, észre veszi a réseket, de azért technikailag inkább közepes, mint jó. A játékfelfogása kicsit a németek nyolcvanas évekbeli sztárjátékosára Karl - Heinz Rummeniggére emlékeztett. További kérdés az, hogy Loew meghúzza - e a brazilok ellen is a védelem feltolását, mint ahogy azt a védekezésre berendezkedő Algéria ellen érthető módon megtette, a franciák ellen is bejött, hiszen ők rúgták az első gólt, de ott voltak rázós pillanatok, ha a franciák finomabban pörgették és nem lőtték volna be a labdákat a német védelem mögé, vagy egy - két olyan ütempassz "elsült" volna, mint amit Messi adott a belgák ellen, lehet, hogy most Benzemáékról írnék. Az érzelmileg felfokozott brazilok és a higgadtabb németek találkozása inkább a csapatok összecsapását hozhatja, és azt a várakozást, hogy melyik játékos lehet a mérleg nyelve. Nem úgy a holland -argentínon, ott tudjuk kin múlik, múlhat a döntőbe jutás, Robben és Messi nagy párharca lesz ez. A világbajnokság legjobb játékosa a korszak legjobb játékosával szemben,talán csak azt sajnálhatjuk, hogy körülöttük nincs jobb csapat. Mindenesetre, megvan rá az esély, hogy belépjenek abba a szűk klubba, hogy amikor kimondunk egy világbajnoki címet ahhoz egyből egy világklasszis teljesítményt kötünk: 1962 - Garrincha, 1986 -Maradona, 1990- Mattheus, 2002 -Ronaldo. A szárnysegédeken persze sok múlik, Di María elvesztése több mint fájdalmas, mert ő lubickolt volna a holland poziciós játékon belül, és Messiről is le vett volna embereket. Igaz a hollandok részéről pedig az a De Jong fog hiányozni, aki Messi semlegesítésében vállalhatott volna oroszlánrészt. Higuaín javuló formát mutat, Van Persie kissé hanyatlót, de az ő hullámzó játékukat ismerve az egész megfordulhat. Sneijder viszont feljövőben a mexikóiaknak lőtt gólja kiemelte addigi láthatatlanságból, megvolt a lövőtere, de ehhez az is kellett hogy felboruljon a pálya a másik oldal felé, ahol a costa rica - i védelem óriási erőket mozgosított Robben semlegesítésére. Van Persie a kapitány, de Robben a vezér. Egy gyenge és közhelyes szó viccel élve Robben ki- robbanó formában van, ami azért Van Gaal edzői kvalitását is dicséri. Jól megmutatkozott ez, mikor körbe állva hallgatták Robben- t a hosszabítás előtt, emlékezetes pillanata ez a jó edző és egy világlasszis helyes kapcsolatának, a külső meglátások és a belső érzet közötti harmóniáról. Hány fontoskódó, szereplő, a meccsbe belenyúló, klasszis játékosokra irigy és ellehetetlenítő edzőt láthattunk már! Robben félelmetes formájáról az is tanúbizonyságot ad, amikor kedélyesen elbeszélgetett a costa - ricai szövetségi kapitánnyal. Victor Hugo után szabadon, csak az tud így nevetve beszélni a dolgáról aki igen bensőséges viszonyban van azzal. Ez nem a hiányosságok leplezésének, vagy a kameráknak és a pr - nak szólt, ha nem az adott meccs jellegének és hevének. Messi még nem mosolyog meccs közben, csak a meccsek végén örül. A belgák ellen inkább a klasszikus irányítói vénáját csillogtatta meg, - mert erre volt szükség, az argentínok stabilizálták a védelmüket a svájci találkozóhoz képest - megtartotta a labdákat és adott egy a legnagyobbakat, Zicot és Maradonát idéző ütempasszt Di Maríának. És, hogy ki lesz az elit klub Willy Fog-a, némi képzavarral élve ki ér oda elsőként a világbajnoki trófeához egy hosszú brazíliai világkörüli út után? Nem tudom, de Zico a torna elején mondott szavai csengenek fel bennem, miszerint Dél - Amerika megérdemelne egy argentin - brazil döntőt, hiszen annyi világklasszist adott az évtizedek során a labdarúgásnak. Egyetértek és szívemből beszél, de ehhez Loew csapatának és Robbennek is lesz néhány szava.