A labdarúgásban egy nagy kihagyott helyzet megbosszúlhatja magát, vagy a sok elpuskázott helyzet megbosszúlja önmagát. Sokszor hallott tipikus mondatok ezek, melyek a maguk egyediségében többé - kevésbé visszaköszönnek a pályán látottakkal. Nem mindig, csak többnyire, az általanos következtetés és az egyedi megfigyelések között lebegő kijelentések ezek. Ezek is hozzájárulnak ahhoz, hogy a futball mindenki játéka legyen. A világbajnokság e futball - szentenciák érvényességére ékes bizonyítékot szolgáltat, ha a nagyra és a kihagyott helyzetre fókuszálunk gondolhatunk a spanyol - hollandon történtekre, Silva a kapusba emeli majd holland gól, de a maga tisztaságában és sűrített formájában e kegyetlenül szép elv a Svájc - Ecuador mérkôzésen fedte fel nemesis -i arcát. Utolsó perc, ecuadori centerezés, ziccerhelyzet, rossz döntés, a becserélt jàtékost a svájci védő szereli; indul belőle a gyors ellentámadás. Már akkor látszott, hogy akkor és ott a futball eme íratlan törvénye újabb precedenssel bővülhet, és amíg ezt várakozóan kimondom a nemrég beállt Seferovic egy a 15-20 mp ezelőtti ecuadorihoz hasonló centerezés után megszerzi a svájciaknak a győztes gólt. Katarzis, hiszen a várt elv beteljesül, ugyanakkor némi szomorúság vegyül az érzetbe, hiszen a játék összképe alapján a döntetlen igazságosabb lett volna a semleges néző számára. Persze az igazság és törvény nem fedi egymást egyértelműen.
Törvény, igazság, jogászi magatartás; az angolszász joggyakorlatban mindennek drámai megközelítése, mely oly hálás témája a filmműfajnak is. Nos, ha ennél az analógiánál maradunk az ecuadoriak kezében volt a perdöntés lehetősége, de becserélt tanújuk csődöt mondott a döntő helyzetben, míg a svájciak megtalálták a maguk perdöntő cseréjüket a meccs végére Seferovic személyêben. Hitzfeld jót húzott, ellenfele és kollégája már kevésbé mikor korábban lecserélte veszélyes szélsőjét, aki sakkban tartotta a svájci védelmet. Ily módon akár mondhatnánk,hogy annak a futball - doktornak kedvezett a futball íratlan törvénye aki jobban alkalmazkodott a pályán folyó történtekhez. 
A másik futball szentencia, mely alakot öltött az elmúlt napokban: a szöglet fél gól. Természetesen a jól belőtt szögletre értendő ez, amelyre igazán érkezni lehet. Az Ecuador - Svájc mérközésen is született szöglet - gól mitöbb a Ghána - Egyesült Államok mérkôzést, az döntötte el, no meg az elsőként említett szentenciánk, hiszen itt a sok kihagyott ghánai helyzet bosszúlta meg magát. A bosszú talán most is igazságtalan volt, ám vaksággal nem vádolható. Hiába nőtt minden tekintetben az afrikai csapat ellenfele fölé, atletikus és technikai képességek terén a mezőnyben, a kapu előtti helyzetkihasznàlásuk igencsak problematikus. A német és a portugál csapatnak a fele elég lett volna a győzelemhez, ettől függetlenül a két európai válogatottnak Ghána komolyabb fejtörést fog okozni,mint az Egyesült Államok. 
A bosnyák válogatott is tudna mesélni arról, hogy a jól elvégzett szöglet félgól, de sajnos nem teljes. Az egyik legveszélyesebb gólszerzési lehetőségük egy klasszikus szöglet figura után adódott az argentinok ellen, amikor is Romero Lulic fejesét bravúrral hárította. Egy bosnyák játékos leállt a rövidre, az ötös sarkára így lement vele egy plussz védő, így két embert kötött le, miközben bent nagyobb lett a tér, a hosszú oldalon a tizenhatoshoz közel helyezkedő három bosnyák játékos emberfogóikkal, míg Lulic kicsit előrébb védőjével a tizenegyespont magasságában poziciónàl. Ezzel a helyezkedéssel és az ötös sarkára leálló emberrel ki van űritve a rövid oldal. A három játékos elindítja a mozgást; egyik a hosszú irányában, de a döntő az aki a rövid felé egy 10 -15 m -es sprinttel beindul, ő viszi el az embert és osztja meg a védők figyelmét, az ő helyére indul be egy ütemmel később a 11 -es pont környékén egy 5- 6 m - es gyors megindulással a fejelő játékos, jelen helyzetben Lulic, hogy ráérkezzen a rövidre érkező labdára és megfejelhesse azt lendületből, mindezt persze a megfelelő ütemben és ritmusban végrehajtva. Talán ez a jelenet is ráébresztette az argentin szövetségi kapitányt, hogy változtatni kell és vissza kell térni a vb - selejtezőn járszott szerkezethez és játékosokhoz. Mindezt szimpatikusan beismerte a mérkőzés után, így nála inkább " a mindenki saját kárán tanul " szentencia - annak különböző változataival és viszonyaival ( ki bölcs, ki okos,ki bolond, nézőpont szerint)- ült, hiszen az látható volt, hogy Messi játéka akkor javul fel igazán, ha előtte két, mozgó ékes játék van. 
Higuain remekül indult be és tette vissza neki a kényszerítőt, így nem 4-5 embert kellett megverni egyedül, ha nem ahogy a gólnál is egy indulócsel, majd kényszerítő és lendületből keresztbe ahogy kell a többi védőt kiiktatva. Mindenestre, hogy ha az argentinok döntőt akarnak játszani akkor Messinek igazi karmesterré kell kinőnie magát, olyan atmoszférát kell teremtenie maga körül, és az ellenfelekkel szemben,mint ahogy azt egykor a nagy előd Maradona is megtette. Erre a gólja után már képes volt, meccs utáni nyilatkozata is e fejlődési folyamat szükségességére utalt. Meglátjuk?! És, hogy ránk, a magyar futball szeretőkre mi illik, a hazai ellentmondások közepette talán az, melyet az angolszász credo hagyományozott a világra, miszerint "mindig hajnal előtt a legnagyobb a sötétség"; addig is amíg várjuk a pirkadatot, szemünket vessük a riói fényekre. 