A világbajnokság harmadik napjának kezdete már egy kis rezümé kifejtésére és némi következtetésre is ad lehetőséget. Talán érdemes egy aforizmaszerű gondolattal kezdeni Egon Friedell tollából: " A latin nemzetek előnye a germán nemzetekkel szemben, hogy különösen kedvező klímájuk van a lángelmék számára; ez annyira áll, hogy szinte azt is mondhatnók: még akkor is lángelméket hoznak létre, ha nincs is nekik. Náluk a nagy ember mindig az egész nép fokozott kifejeződése. " Mennyi az igazságtartalma és mennyiben mond ellent ennek a valóság? A vb előtt azt mondom lángelmék: Portugália akkor C. Ronaldo; Argentína akkor Messi, Brazília akkor Neymar, Franciaország akkor Ribery (sajnos őt nem láthatjuk). A "még akkor is lángelméket hoznak létre, ha nincs is nekik. " - elv pedig nem parallel az olasz világbajnoki szereplésekkel (Paolo Rossi, Toto Schillaci, R. Baggio) vagy éppen a spanyolok igénye Diego Costára. A vb előtt azt mondom angol vagy német akkor a csapat jut eszünkbe inkább, mintsem a Játékos. Rejtett ellentmondások ezek vagy mégsem, hiszen ők is világlasszisokat adtak a futballnak, de akkor nyertek vb - t is utoljára, amikor tényleg volt nekik. És, hogy igaz ez az első fordulóra? Brazília futballja egyértelműen Neymar játékára épült, szinte már túlságosan is, óriási a nyomás rajta hiszen ő testesíti meg a brazil futballkultúrát, a jogo bonitót és az a mögött lévő társadalmi érzetet a favelláktól a copacabanáig, miközben a stadionon belül és kívül teljesen skizoid a helyzet, s ezt a labdarúgók mélyebben átérezhetik személyes tapasztalataikból, mint a vip páholy brazil notabilitásai. Mindez a himnusz előtti képekből jól kiderült. Scolariéknak át kell azért gondolni, hogy Neymarról, hogyan vegyen le terheket, bármilyen jó a két szélsőhátvéd azért ne ők határozzák meg a brazil támadásokat.
Nálam David Luiz nem brazil válogatott szintű hátvéd, ráadásul többet vállal mint amit tud, szemben Paulinhoval aki viszont kevesebbet a képességeinél. Bernard kezdőbe állítása, Neymarral és a jól mozgó Oscarral növelhetné az összjáték hatékonyságát, a kreativitást, vagy másik alternatívaként Fred mellett még egy ék beállítása is javíthatna a csapatjátékon. A brazil 11- es és a japán játékvezető könnyű sípja e kontextusban is megért volna egy misét, mire lett volna képes egálnál a cserékkel átalakított selecao, bizonyosan magasabb sebességi fokozatra. Scolari döntés előtt áll, marad minden, vagy átalakít. Mexikó ellen a hagyományok alapján nagyon megy, úgy hogy ha"kockáztat" csak nyerhet. A japán bíró esete érdekes, az előző vb negyeddöntői közül ő vezette a brazil - hollandot, ahol a brazilok az első félidőben lefutballozták a hollandokat, a másodikban Julio Cesar kiejtett egy labdát, Felipe Melot kiállították, a hollandok fordítottak; ott a brazilok nem voltak elégedettek a japán játékvezető ténykedésével, itt azt hiszem igen. 
Akkor egy brazil - spanyol döntő lett volna reális, most egy brazil - spanyol nyolcaddöntő tűnik realitásnak. Ott a hollandok erősen közepes futballal, jó sorsolással, némi szerencsével - egyedül a brazilokkal találkoztak, akik magukat verték meg- jutottak fináléba. Akkor megmondom őszintén ellenük drukkoltam, nem ellenszenvből, hanem szimpátiából, úgy voltam vele, ha a Cruyff, Haan, Rep, Rensenbrink - fémjelezte aranygenerációnak nem sikerült, vagy a Van Basten érának és később Bergampéknak nem jött össze azt a játékban nem sokat mutató 2010 -es csapat sem érdemli meg. A következő EB holland kudarca mindezt igazolta. Most pedig 1:5, megmondom őszintén egy 1:1 -es döntetlenre gondoltam előzetesen, mindkét csapatban láttam egy gólt, főként Diego Costa és Robben idei formáját nézve. Robben nagyon egyben van, beért, már a Bayernben is lehetett látni idén, ha a csapatnak nem is ment, neki igen, így például a Real elleni Bl - elödöntőben. Képességeit eddig sem kérdőjelezte meg senki, s most már önzösséggel sem lehet vádolni, játéka és metakommunikációja is azt láttatja, hogy a hollandoknak most igazi vezéregyénisége van Robben személyében. Van Gaal remekül megtervezte a játékkörülményeit és teljes szabadságot élvez, és a hollandok örömére végre Van Persie is jól kapta el a torna fonalát. A spanyolok talán ellentmondanak, a latin lángelme unikális megtestesítésének, ők rész és egész viszonyában képviselik ezt, de ez nem ugyanaz, hiszen a terhek megoszlanak itt talán túlságosan is, gondoljunk arra amikor Iniesta zseniálisan kiugratta Silvát és kicsit könnyelmű megoldással kihagyta azt a nagy helyzetet, melyet nem sokkal a futball íratlan törvénye szerint Van Persie csukafejes gólja bűntetett. Fordulópont volt. Casillas szerepeltetésébe is nagy kockázat volt, nemcsak a BL döntőben történtek miatt, az csak a folyamat első következménye volt, a Realnál lassan látták be és részben, hogy Diego Lopes jobb kapus, persze nem hiszem hogy szakmai, hanem érzelmi értelemben, hiszen Casillas ott egy ikon, és éppen ezért Lopes a válogatottban sincs ott. Így Casillas esetében igaz, kis módosítással, hogy még akkor is "lángelméket látnak , ha nincs is nekik.", hiszen lehet hogy közeli helyzetekben bravúr kapus, de a kijöveteleket nem nagyon érzi és hajlamos távoli potyagólok elszenvedésére. A kapusnak pedig biztonságot kell sugároznia a csapat felé, Casillas esetében néha mindennek a fordítottja az igaz. 
Valószínűleg a spanyol közvélemény sem lepődne meg, ha némi túlzással, csak Sergio Ramos, Iniesta és Diego Costa lenne ott a spanyol válogatott következő kezdő tizenegyében Chile ellen. Mindenestre jó kvíz - kérdés lehetne, hogy hány helyen változtat majd Del Bosque, esetleg felhagy a középpálya megszállásával és mondjuk Diego Costa mellé Villát is beteszi. Az látható, hogy Diego Costa nincs otthon a spanyol válogattban, hiszen a szülőhazája Brazília és láthatóan ezt a lelki disszonanciát a negatív hatásokkal együtt nehezen viseli, de Chile ellen a fejjátéka aranyat érhet, otthonosabbá válhat számára a helyzet, de ha nyolcaddöntőben Brazília jön....
A "latin lángelmék" nézetet a Costa Rica-Uruguay mérkôzés is híven tükrözte. Uruguay "11harcos" klasszis nélkül - gondoljunk csak vissza Francescolira vagy Recobára - ,Suarez hiánya meglátszott de ô sincs olyan hatással a csapat egész játékára mint az egykori uruguayi klasszisok. Lehet,hogy meglepetés Costa Rica gyôzelme a hagyományok alapján de akik látták a 2002-es csapatot azok valami hasonlót várhattak. Akkor a brazilok mellett ôk játszották az igazi jogo bonitot (ott a brazil, török és a costa ricai hármas hozta a legjobb mérkôzéseket a csoportmeccsek alatt,késôbb az elôdöntôig jutó törökök vért izzadtak az 1-1-es meccsen a technikás közép-amerikai csapat ellen). Az a csapat jobbnak tûnik mint a jelenlegi de nem volt olyan középcsatára mint Campbell. A gyönyörû gólok meg magukért beszélnek, azt mutatja, hogy a játékokban benne van a latin lángelmék lehetôsége. Kérdés, hogy mit tudnak majd kezdeni Balottelliékkel és Rooneyékkal?! Mindenestre jó meccsek lesznek!
Nem mehetünk el az angol-olasz meccs mellett. Amely méltó volt a két csapat tradíciójához. A manausi extrém körülmények nem mentek a játék rovására. Sôt, kicsit olyan volt a mérkôzés mintha 1970-ben Bobby Moore-ék Mazzoláékkal meccseltek volna. Az egyedi megoldásoktól lüktetett a meccs. Az angolok és az olaszok jobb futballt mutattak be mint, amit vártunk tôlük! Ne feledjük a labda gurul tovább ma végre Messi is átveszi, bár Besicék biztos mindent megtesznek, hogy ez minél kevesebbszer legyen sikeres. :-)