Izgalmas szombatra ébredhet a futballt szerető közönség; angol és német kupadöntő, a spanyol bajnoki címről döntő mérkőzés. Mi lehet a közös bennük? A "döntő" szó; ez minden versenysorozat sava - borsa, öröm és bánat katartikus megélésének színtere, amit az F. A. Kupa adott a futballnak. Sajnos a Barcelona - Atlético Madrid egyidőben van, az Arsenal - Hull City- vel, de eme egyidejűség akár bizonyos történelmi azonosság varázsára is fényt deríthet. Gondolok itt arra, hogy az angol kupadöntő történeti hajnalán a címvédőnek automatikus helye volt a következő évi fináléban - a nemzetközi kupák is átvették ezt az elvet -, csak a kihívó helyért küzdöttek. Némi túlzással ez áll most fenn a spanyol bajnokság esetében, a tavalyi bajnok Barcelona otthonában fogadja a trónkövetelő Atléticot. Ennek alakulása kicsit annak is betudható, hogy a spanyol bajnokság utolsó fordulói kupahangulatot öltöttek: a kis és nagy csapatok között ott és akkor, az adott kilencven percre elmosódnak a határok, az előbbieknek a jó eredmény az újrajátszást ( 1 pontot) az életben maradást, a kiesés elkerülését jelentheti, utóbbiaknak a bajnoki álmok elódázását vagy elvesztését. Igazi futball - szenvedély költözik ilyenkor a stadionokba. S mindez több mint 140 évvel ezelőtt vette kezdetét. Az FA - kupaként ismert és elhíresült versenykiírást tekinthetjük minden későbbi labdarúgó kupasorozat ősapjának és követendő mintájának.
Az angol kupasorozatból átvett egyenes kiesés rendszer napjainkig a legnagyobb izgalmakat szolgáltatja a különböző versenysorozatokban. A két világháború között megrendezett olimpiai futballtornákat és világbajnokságokat az angol kupához hasonló kieséses rendszerben bonyolították le. Sőt az angol kupában alkalmazott döntetlennel záruló találkozókat követő újrajátszási rendszer a nemzetközi kupatornákon egészen az 1970 -es évekig, a bűntetőpárbajok térnyeréséig érvényben maradt. A Charles Alcock által megálmodott F. A. Challenge Cup az 1871/1872-es kiírásával a Harrow magániskola kollégiumait alkotó " házak" közötti küzdelmét követte. A kupa maga fontos mérföldkő volt a labdarúgás történetében, de a futball és az a mögött lejátszódó társadalmi változásokban is határjelzőként funkcionált. Mérföldkő volt, mert a kupasorozattal az egységesülés útjára léptek az addig képlékeny és vitatott association football szabályai. A rúgójáték és a futójáték, a labdarúgás és a rögbi végleg ketté vált az eltérő szabálymegközelítés miatt. Az 1863 - ban megalakuló Football Association és az 1871 - ben életre hívott Rögbi Unió szervezetileg is két ellenpólust alkotott. Az FA - Kupa sorozat első tíz évében olyan csapatok dominálnak, mint a Wanderers, Royal Engineers, Oxford University, Old Etonians, Old Carthusians vagy a Clapham Rovers. Ezek a déli csapatok nevükben is magukban hordozzák a futball korai fejlődéstörténetét, az angol magániskolai és egyetemi hagyományt. E mögött pedig ott állt a felső, és felső - középosztály társadalmi attitűdje, mely az arisztokratikus kiválóság mentalitását és a korban uralkodó szabad verseny ethoszát szinkronizálta és hirdette. 
Az egyenes kieséses rendszerben, a ki - ki meccsek kiélezettségébe éppúgy benne volt a becsületbeli párbajban rejlő,származásból építkező individualizmus, mint a rátermetebb "mindent visz" kapitalista burzsoá lelkülete. A változásra, a társadalmi inga átlendülésére nem kellett sokat várni, az 1882 -es fináléba már bejut az északi Blacburn Rovers, az 1883 -as sorozat döntőjében pedig már egy másik blacburni együttes, a Blacburn Olympic felülmúlja az Old Etonians csapatát. A győztes együttesben a cérnakészítőtől a bádogosig bezáróan többnyire kisiparosok voltak megtalálhatók. Az északi, közép - angliai iparvidék csapatainak fölénye innentől válik meghatározóvá. Persze a déli csapatok, a hagyományos exkluzivitás vonalán az amatőrizmus védelmét tartották a legfontosabbnak, de a vasút sínein szétguruló labdákat már nem lehetett újra bezsákolni. Mindezt az F. A. tagság rohamos emelkedése is mutatta : 1867-ban 10, 1871-ban 50 , 1888-ban 1000, 1905-ben 10 000 klubot számlált az angol szövetség. Mindezzel a revolúcióval párhuzamosan az ipari körzetekben,főként az északnyugati Lancashire környékén ,Blackpooltól - Liverpoolig és Blackburntől Manchesterig a profizmust pártolták. Hosszú küzdelmek után 1885 - ben legalizálták a profizmust, talán nem mellékes megemlíteni,mintegy a társadalmi folyamatok ujjlenyomatát hagyva a labdán, hogy mindez egy évvel az angol választójog kiterjesztése után történt. A labdarúgás popularitása nőtt, az emberek játéka lett. Ugyanakkor a korszellem alakulásával új elgondolás született, a futball frenetikus népszerűségének folyamát üzleti mederbe kivánták terelni. Más megközelítésben új racionalitást szült a szükségszerűség. A közönségvonzó barátságos mérkôzésekk gyakran nem váltották be a hozzáfűzött bevételi reményeket, mert azok időben más érdekes találkozókkal ütköztek. Ezen túltermelés megszülte az egységes versenynaptár igényét.
Az angol FA-Kupa népszerűsége töretlen volt. A nézőket továbbra is az egyenes kiesés okozta izgalom csalta ki leginkább a pályára. A kuparendszernek viszont megvolt az a hátránya, hogy a kiesés után a klubok már csak kevés magas tétre menő, a közönséget igazán lázba hozó mérkôzést tudtak produkálni az év során. A nehézséget az Aston Villa igazgatótanácsának tagja, William McGregor Futball Liga létrehozásáról szóló ötlete oldotta fel, a ma is ismert oda - visszavágós, többfordulós bajnoki rendszer megszervezésével. A klubok hétről - hétre zajló, a nézők számára kiszámítható, rendszeres szórakoztatást nyújtó versenysorozattal bevételeik állandósítását is megoldottnak látták. Az idea az Egyesült Államokból származott, a mintát a baseball szervezeti játékkeretét adó 1876 - ban megalapított Nemzeti Liga adta. Az amerikai liga szisztéma és annak 1888 -as angol átültetése már a gazdasági - ipari szerkezet új megközelítését hordozta magában: a monopóliumok különböző formáit,a gazdasági versenyt korlátozó és az érdekeket összehangoló társulásokét. Az FA-Kupa a maga egyenes kieséses elvével a szabad verseny attitűdjét hordozta magán, szemben a liga struktúrájával a monopolkapitalizmus bennfentesebb, szűk csoportérdekeket közös nevezőre hozó mentalitásának sportbeli foglalatával. Az FA-Kupa nyíltsága talán ezért is ragadja meg az embereket jobban, ahol az esélyek jobban megoszlanak: egyszer, ott és akkor, ha felszívom magam és meglátom a lehetőségeket, ha a szerencse is mellém áll legyőzhető az erősebb ellenfél. Ahol a "megelőző állapotok szolgaságának" - ahogy J.S. Mill mondta - üzen hadat a csapat, mindez a XIX. századot átható optimizmusát tükrözi vissza, melyben az angolszász credo hagyománya éppúgy tovább él. Korunk közhangulatát is ez uralja,- mégha a válság meg is kérdőjelezte ezt- és nivellálni próbálja a korlátok komplexitását, " a megelőző állapotok szolgaságának" mértékét. Tavaly a Wigannak a Manchester City ellen és idén a Hullnak az Arsenal ellen több esélye van, mint egy közép - európai másodosztályú csapatnak bármelyik angol óriás ellen. Mégha a példa egy kicsit sántít is, a következő talán már nem annyira. Ma egy kevésbé tehetős családból származó ám tehetséges kis srácból Magyarországon minimális eséllyel lesz labdarúgó. Igazi akadályfutónak és nem futballistának kell lennie ahhoz, hogy a korlátok komplexitását átugorja. A korszellem magyar aspektusaitól, jellegzeteségeitől, kanyarodjunk vissza az FA Kupa tovább élő szelleméhez. És hogy milyen előnyt is adott az FA-Kupa az angoloknak, a később születő futballnemzetekhez képest? 
Talán azt a mérce európai meghosszabításával a Kupagyőztesek Európa Kupáján lehet lemérni, ahol a legtöbb kupát, nyolcat az angolok hoztak el és országos lebontásban is a legtöbb csapat, hét különböző klub tudta magasba emelni a KEK serleget. Jellemző, hogy az európai kupaporondról száműzött angolok, - a Heysel stadion tragédiája után - a visszatéréskor azonnal egy KEK győzelemmel jelentkeztek,a Manchester United a Barcelonát verte 2:1-re. Persze az eső áztatta vagy ha az angol időjárás 1- 2 napos szabadságot vett ki, akkor a fellocsolt angol gyep; a rúgd és fuss hagyományából eredő gyilkos tempó; a fel - és beívelések sorozata;a stadionok hangulata mindennél többet mond. Angliában kupameccset nyerni nem lehetett egyszerű. Igaz volt ez az angol siker csapatokra szintúgy, így a Brian Clough manager- i ténykedése alatt a Nottingham Forest 1979- ben és 1980 - ban is BEK - győztes lett, de az angol kupát egyszer sem tudta elhódítani. Az angol csapatok FA Kupa által keltett szellemiségéról misem árulkodhat jobban, mint az a Puskás - story, mely ha emlékezetem nem csal az 1971 - es BEK döntőhöz kötődik, amikor a Panathinaikosz edzőjeként az Ajax elleni wembley- i fináléra készült. Egy nem jegyzett angol csapattal előtte edzőmérkőzést játszott a görög finalista, Puskás a meccs után bement az öltözőjükbe megköszöni a játékot, csupa levert szomorú játékos fogadta. Mikor rákérdezett e letargia okára, a válasz a vereség elszenvedése volt. A BEK - döntőstől barátságos meccsen elszenvedett szűk vereség ténye! Ha mindehhez, hozzávesszük a Wembley-t - a régit és az újat - a ceremoniális közeget,az angol királyi ház állandó jelenlétét, igazi élő történelmi unikalitás élményét kapjuk. És ha azt az igazságtartalmú közhelyet és fordulatot halljuk - a világbajnokság alatt bizony sokszor fogjuk -, hogy az egyenes kieséses rendszerrel kezdődik igazán a torna, akkor a " Minél inkább változik , annál inkább ugyanaz a dolog marad." elv alapján csak egy nagy Thank you - t mondhatunk az FA Cup - nak.