Végett ért az angol bajnokság; az Arsenal a BL indulási helyen végzett és a héten F. A. kupadöntőt játszik a Hull City-vel. Nem tudom hogy Wenger elégedett-e, a szíve mélyén azt hiszem nem. Volt a bajnokságban olyan időszak amikor vezettek, de a végjátékra elszálltak és a negyedik pozícióért is küzdeni kellett. A hétvégi angol kupa elhódítása azonban enyhíthetné a klub kilencéves trófea éhségét és a frusztrációkat. Március vége felé az angol szakírók már a Wenger korszak végét vizionálták, éppen akkor amikor az 1000. meccs fölé került a klubnál. Szó volt elhibázott játékospolitikáról, az edzői stáb átalakításáról. Wenger helye azonban stabil, mitöbb a pletykák szerint a komolynál is komolyabb pénzösszeget költhet el a nyáron erősítésekre. Miért stabil Wenger helye?
A válasz önmagától íródik; mert ő teremtette meg szakmai szempontból a modernkori Arsenalt. A Premier Liga megalakulása után, ahogy a légiósok kezdtek teret nyerni. Két csapat emelkedett ki, uralkodott az angol élvonalban a Manchester United és az Arsenal. Az ő rivalizálásuk, Fergusson és Wenger manageri versengése, a Premier Liga Wellingtonjának és Napoleonjának ellentéte sok és izgalmas témát szolgáltatott a brit sajtónak. Az Arsenalnál a holland Bergkamp volt az üttörő, majd jött a francia lovasság, némi nehézpáncéllal Petit és Vieira meg persze a francia könnyűlovasság Henry-val, Piressel, Wiltorddal, amely Ljungberggel, Hlebbel és Fabregassal egészült ki. A lovasság mögött pedig ott volt az angol erőd Seamannal, Adamssal, majd Campbellel. Wenger tűzértiszthez méltó pontossággal építette fel az Ágyúsokat. S jött is a nagy széria a sorozatban megvívott 49 veretlen bajnoki csata. Mi volt a titok a titokban? Meglátásom szerint az, mint Napóleonnak, a mobilitás. Szent Ilona - szigeti naplójában a következőket mondta tollba a francia tűzértisztből lett császár: " A csaták nagy Művészete abban áll, hogy az ember harc közben akcióvonalakat tervez, ez az én ötletem volt, ami teljesen új. Ilyen módon nyertem csatát Marengónál, az ellenség vonalaimra vetette magát, hogy áttörje őket, én pedig azokat változtattam, hogy közben az ő vonalait törtem át." Wengernél a kiismerhetetlen akcióvonal tervezést a könnyűlovasság tagjai képviselték. Sokmozgásos, rövid passzos játékuk a hagyományos angol 4-4-2 légkörében csak úgy lubickolt. 
Kicsit olyan volt az Arsenal esete, mintha az ötvenes években az Aranycsapat csatársorát átvitték volna egy angol csapatba, egy hasonló veretlenségi sorozatra nagyban mertem volna fogadni, persze ez nem a Vissza jövőbe, csak előre a múltba. Szellemes gyorsaság jellemezte az Arsenal játékát, amely az egykori Arsenal stadion atmoszférájához a Highbury - hez remekül idomult. Ez a bensőséges stadion, a nézők közelsége, a nem túl nagy pályaméretet az Arsenal helycseréivel, rövid passzaival igencsak szellôssé tette. A francia légión alapuló könnyűlovasságból általában Henryt emelik ki méltán, én még is inkább Robert Piresre helyezném a hangsúlyt. Pires finom cseleivel, passzjatékával az Arsenal szellemi forrását adta. Úgy is mondhatnánk az ágyúban ő volt az elsütőszerkezet, nélküle nem égtek volna végig a támadások kanócai. A nagy cél természetesen Wenger és az Arsenal számára is a BL győzelem. 2006-ban közel álltak ehhez. Ha abból a sorozatból ki lehetne emelni egy mérkôzést az a negyeddöntőben az Arsenal - Juventus lenne. Ahol az Arsenal oktatófilmbe való kényszerítőkön és helycseréken nyugvó sokpasszos játékkal múlta felül Capello Juventusát. Ott volt már a csapatban a fiatal Fabregas, aki véleményem szerint nagyon sokat köszönhet az akkori Arsenal stílusnak, a mai Barcelonában talán ő érzi leginkább a játék közben képzôdô üres területeket, ahová beléphet a megfelelő ütemben. Így például amikor Messi visszalép a játékba, az ő üresen maradt helyére lép be, és passzolhatja vissza rá a labdát az argentin klasszis. Ilyenkor gyorsul fel igazán és vált ritmust a Barcelona játéka. A labda nélküli mozgások, a társ mozgásának és vélt szándékának leolvasása magasabb és gyorsabb szférába emeli a labdarúgást. Wenger Arsenálja ennek a stílusnak a jeles képviselője volt mégha a sors nem is segítette, hogy megnyerje a BL-t. 2006-ban a döntőig jutottak, ahol a Rijkaard-éra Barcelonája igen szerencsétlen körülmények között győzte le az ágyúsokat. Az első félidőben emberhátrányba kerültek, Wenger akkor Pirest cserélte le. S ez a csere talán szimbolikusan felfogható, hiszen azóta is az ő utódját keresi a kreatív középpályás posztján. Sok mindenkivel próbálkozott...de azt a könnyed kreativitást nem tudja senki olyan tartósan biztosítani, ami bajnoki címig vagy a BL döntőig tudja repíteni az Arsenalt. 
És, hogy mit gondolhatot Wenger a Stade de France - ban rendezett 2006-os döntő elvesztése után, talán azt amit Napoleon francia veteránja, hogy a franciákat nem az ellenfél, hanem a körülmények szerencsétlen összjátéka győzte le, sőt nem is verte meg. Ebből erőt meríthetett, hiszen az Arsenal stílusa ettől függetlenül nemcsak egyedi hanem eredményes is volt. És hogy mit gondolhatott, amikor a kupák és címek nélküli korszak következett, amikor az angol kritikus hangok felerősödtek, és távozását emlegették, talán azt amit Cambronne kiáltott a legenda szerint a vesztésre álló Waterloo - i csatába és Victor Hugo hagyományozott át az utókorra: " Az alkonyat árnyékában hallhatták, hogy az ágyukat töltik, meggyújtják a tigrisszemhez hasonló kanócokat, amelyek körben forogtak a fejük körül, az angol ütegek minden gyujtóbotja az ágyukhoz közeledett és ekkor egy angol tábornok, némelyek szerint Colville, mások szerint Maitland átkiáltott hozzájuk: Derék franciák, adjátok meg magatokat! Cambronne ezt felelte: Szart!" Persze lehet mondani, hogy Arsène Wenger nagy korszaka egy szerencsés együttállás volt a Premier Ligában, hiszen a franciákkal fémjelzett Arsenal és a brit erőket összpontosító Manchester United mellé még nem lépett fel az Abramovics féle Chelsea vagy a globális Manchester City. Ugyanakkor az Arsenal már akkor európai jelenség volt, egyedi stílusával, és akkor sem volt könnyű megnyerni egy angol bajnokságot. Az Arsenal a Highbury-ből új, nagy erődbe költözött, az Emirates- be, amelynek befektetéséből talán csak a következőkben fog profitálni a klub a pályán igazán. Wenger szállította a sorozatos Bajnokok Ligája indulást és általában a legrangosabb kupasorozatban is a favoritok állították meg, a Messi vezérelte Barcelona vagy a Bayern München. Wenger talán ezért is panaszkodott gyakran a BL mezőnyében kialakuló egyenlőtlenségekről, ami talán az ő játékospolitikáját is keresztül húzhatta. Wengernek még nem sikerült Bergkamp, Henry és Pires utódját megtalálni...Mindenesetre a francia stílus az angol szokásrendszerrel párosulva egy olyan Arsenal stílust hozott létre, amely a szurkolók szívéhez közel áll. Úgyhogy talán ezért sem szabad "Ágyôt" mondani Mr. Wengernek.