Holnap, német - lengyel válogatott mérkőzés. Írhatnák a találkozó kapcsán a német válogatott világbajnoki esélyeiről, a német - lengyel válogatott mérkőzések hagyományáról (pl. 1974 -es vb elődöntő), ami azért is lehetne érdekes mert a két csapat egy EB selejtező csoportba került. Beszélhetnénk a Bundesligában szereplő lengyel légiósokról, Lewandowski útjáról. Gondolkodásom kerekei mégis inkább Klose és Podolski, a lengyel felmenőkkel bíró német válogatottak kapcsán lendült meg. A lendület egészen a hetvenes évekig vitt vissza, a hetvenes évek világklasszis német jobb szélsőjéig, Jürgen Grabowskiig.
A kiismerhetetlenül cselező, a német válogatottal világ- és európabajnoki címet nyerő (1972 ill. 1974) frankfurti támadó vélhetően szintén lengyel felmenőkkel bírt. A nyelvi - etimológiai feltevés és hasonlóság ugyan nem egyenlő a teljes történelmi hűséggel, de a lengyel kisebbségek történelmi mozgása párhuzamba állítható a Grabowski név lengyel eredetével: a 19 - 20 század fordulóján gazdaságilag halódó porosz vidékről a prosperáló Ruhr vidékre költözés, majd a két világháború közötti több szempontból is nehéz viszonyok közepette a lengyelek egy része tovább állt, mások a német asszimiláció útjára léptek. Ily módon feltételezésünk erősödhet Grabowskit illetően, mégha a teljes történelmi bizonyíték nincs is a kezünkben. Grabowski játéka, pályafutása azonban ezen felül is érdekes lehet, nagyító hatással bír nemcsak a történelmi hullámok és a közép - európai lét sajátságára, hanem azon keresztül a futball kultúrák keveredésének módjára, mitöbb némi visszfényt is vethetünk általa a magyar futball - paradoxonra. Egy kilencvenes évek eleji Kicker interjú - részlettel kezdeném, ahol is etalonként hozzák fel Jürgen Grabowskit, nem is akárkik Johan Cruyff és Jupp Heynckes. Cruyff : Sajnos a trénerek nagy többsége félti az egzisztenciáját, ezért védekeznek foggal - körömmel. Minden pont az "életet" jelentheti - gondolják. Az lenne az ideális ha az összes csapat támadófutballt játszana. Meg kell nézni, ki volt a jobbszélső az 1974-es német világbajnok együttesben. Grabowski, aki mindent tudott a labdával. És ma? Heynckes válasza erre ez volt: Valaki, aki le - föl rohan a jobbszélen... Cruyff : Egy futó nem futballista. (Nem mellesleg Heynckes Bayernjában Ribéry és Robben futballozott és futballozik ma is, és ők bizony nem a futottak még kategória.)
A leírtak azonban úgy vélem ma is aktuálisak a futballban a kilencvenes évek óta lejátszódó szabályváltozások okán.(pl.lesszabály, hazaadás, cserék száma, a győzelemért 2 helyett 3 pont ) ellenére is. Grabowski itt egy korszellemet, edzői mentalitást, egy játékmegközelítést testesít meg, riválisa és kortársa szemében. Az egyéni képzésbe vetett örök alapot a futballban. Grabowski cselezőjátékát a rendkívül éles és gyors irányváltásokon alapuló tudatos mozgások jellemezték, melyek megelőzve olvasták a védők mozgását, vagy finom labdás cselekkel előkészítette azokat, védőit bemozgatva ezáltal. Olyan szélső volt aki forgatta védőit, a bekettőzéseiket is átjátszotta, az alapvonalig le tudot menni a labdával és onnan centerezni.
Talán két dél - amerikai játékost említhetek, aki ezt a cselező - stílust megőrizte és a közelmúltban is csodálhattuk azt: az uruguayi Recoba és az argentin Ortega. Mindez talán alátámasztja, hogy akkoriban Európa is tele volt jól cselező képzett játékossal, nemcsak Dél - Amerika. Az európai apadás összefügg, a Cruyff által említett edzői mentalitás változásával, melynek komplex háttere is megérne egy mélyebb elemzést. Ám Grabowski eseténél maradva a jelenséget alátámasztandó a karrierjéből - a minden német edzőnek megadott tiszteleten túl - két magyar edzőt emelt ki, Schwartz Eleket és az Aranycsapat tagját Lóránt Gyulát.
Grabowski pályafutása két nagyon fontos szakaszában játszott a kezük alatt a Frankfurt csapatában, a kibontakozásnál és az érett periódusban. Schwartz volt az első profi edzője, aki a klasszikus szellemes közép- európai stílus elkötelezettjeként maximálisan támogatta az ifjú srácot, mitöbb az újságírók megrökönyödésére már akkor kijelentette, hogy Grabowski évekig a német válogatott tagja lesz. Lóránt pedig halottaiból támasztotta fel a 16. helyen álló Eintracht Frankfurtot az 1976/77 -es évben, mely 22 veretlen meccsel végül 4. - ként mindössze 2 ponttal maradt le a végső győztestől. Lóránt felépítette újra Grabowski önbizalmát, a sajtóban egyenesen Cruyff - hoz hasonlította. 
Mindemellett a 32 éves Grabowskinak új rugótechnikai elemeket mutatott, mellyel távoli lövésekkel operálhatott. Amikor az Aranycsapat Lórántja a német világbajnok Grabowski technikai repertoárját bővítette, akkor Magyarországon egy olyan éra kezdődött, amely leépítette a magyar futball magas technikai képzettségen alapuló hagyományait és németül akart fozicni, csak nem látták, hogy a nyugatnémet válogatottban Beckenbauer, Netzer, Overath, Breitner, Grabowski rúgja a bőrt és nem 11 Berti Vogts, belőle csak egy kellett. Cruyffnak még az is sok (volt). Ez a mentalitás azóta is benne kering a magyar futball vér ereibe, Grabowski szelleme nálunk a futballpályáról a filmvászonra került. Egyre kevesebb jól cselező, technikás futballista került ki a rendszerből, a macskák hetvenes évekbeli hegemóniája lassan repedezik. 
A technikai képzés így benne a cselezőjáték oktatásának rendkívül fontosságára próbáltam rámutatni Grabowski által, amelyet nemcsak adottságnak, de fejlesztendő és támogatott képességnek kell tekinteni. És ez nem nosztalgia, hanem a labdarúgás jellegéből, játékából eredő állandó tartalom, mely elemek nélkül nem futballista a futballista, nem válhat a klasszis klasszissá. Mondhatni ez a labdarúgás örök konzervativizmusa,mely minden mérkőzésen új és új formát ölt. Új stadionban játszott a Debrecen, és nyert is az Újpest ellen, de számomra Grabowski régi mozdulatait az újpesti Suljic játéka idézte fel, és mint tudjuk sajnos ő sem magyar nevelés...