Napi sajtóhír, hogy Gera Zoltánnal nem hosszabít a West Bromwich Albion. Hol folytathatja pályafutását a 35 éves magyar klasszis, a sorozatos sérülései után milyen állapotban van, korábbi formáját vissza tudja - e nyerni, otthagyja -e az angol futball milliőt? Számos kérdés merül fel vele kapcsolatban.
Elsôként a Fradi jutott eszembe, Gera Zoltán hazatérése mindenkinek ideális megoldás lehet. Legfőképpen a futballt szeretők számára, új stadion, Gera Zoltán, mindez telt házak jövőképét sejteti. Nem tudom, hogy alakul a ferencvárosi játékospolitika, de a két jól cselező, Jenner és Leonardo mellé - elé Gera játékstílusa jól illeszkedne. Jenner beadásaira fejjátékával, Leonardo kényszerítőire finom technikájával Gera ideális partner lehetne, másrészt önzetlen lekészítéseivel Bödét is felhozhatná, mint visszavont középcsatár. Torghelle is sokat köszönhetett neki anno a válogatottban. Thomas Doll a diósgyőri ligakupa meccsen a belső támadók passzivitásáról, mozgásszegénységéről, a labdaszerzés hiányáról beszélt, és rótta fel nekik. Ő már csak tudja, milyen egy igazi világklasszis középcsatár, hiszen a Lazio színeiben játszott M. Van Basten ellen és nem is akárhogy. Emlékezetes mérközés volt az olasz calcio történetében az 1992/1993-as 5:3 - as AC Milan - Lazio, ahol a római csapatban Doll a milánóiban Van Basten volt a legjobb, ők voltak a rangadó igazi spílerei. Nem véletlenül hoztam fel a holland játékost, mert játékoskarakterében Gera engem rá emlékeztett, finom technika, kiváló fejjáték, pazar rugótechnika (kapáslövések,ollózások), jó cselezőkészség, társak kiszolgálása, és ha kellett a saját tizenhatosán szerelt becsúszva. Többek között Gera ezért, tudta megállni a helyét a 4-4-2 földjén középpályásként, holott neki jobban állt volna a szabadabb hátravont csatár értelmezés, ahol szervezhet és a kapu elé is odaér. Persze Van Bastenből egy van, Gera játékának leírásához, az összehasonlítás tekintetében, mint ideáltípust hívtam segítségül. Mondhatnánk, mintahogy a sajtóhír sem felejti kiemelni, hogy már 35 éves. Az életkor persze számít, de még inkább az izomzat - izületek állapota, gondoljunk csak a Fradi Leonardojának megindulásaira, persze Gera más alkat és pár évvel idősebb is. De az megállapítható, hogy akik technikásak és játékintelligenciájuk magas - ez a kettő szinte azonos jelentéssel bír -, mégha a gyorsaságuk idővel kopik is, sokkal tovább tud magasabb szinten játszani mint aki a gyorsaságából él, utóbbiakat jobban veszélyezteti a középszerűség réme és szakmai visszaesés a harmadik x után. Az érvek, érzelmi és szakmai tehát arra mutatnának, hogy a Fradi - Gera egymásra találás több szempontból is ideális lehet. Persze ott vannak az általunk nem látott dolgok: Gera szándéka és fizikai állapota, Fradi tervei és büdzséje, sikerül-e a nemzetközi szereplést kivívni, legnagyobb értékének Besicnek a megtartása vagy esetleges elengedése után annak szakmai átváltása, az edző és tervezett erősítések csapatépítési logikája. E mellett nem ismerhetjük, a futball kapitalizmus rejtett szellemét. A manager - számítások okozhatnak még nem várt meglepetéseket. Mindenesetre e téren a stadionépítésekkel párhuzamosan itt is rendet kell teremteni és hosszútávra tervezni, mert ha nem maradnak őszre magyar kupacsapatok versenyben a stadionok is értékvesztést, öncélúságot mutatnak, nem pedig a helyi - nemzeti identitások európai versenyképességét szimbolizálják. Jól példázza ezt, s talán Egervári Sándor mesélhetne is erről keserű szájízzel, hogy Rudolf Gergely "klub-sagái" által miként kerülhetett a Vb - selejtezőn teljesen partvonalra, ami Gera sérülésével együtt a válogatott Vb kijutási esélyeit nagy mértékben csökkentette. Ha ez a két probléma nem merül fel, talán ma is Egervári a kapitány. Gera Zoltán a pályafutása vége felé halad, nagy űrt hagy maga után, talán ezen űrt később észleljük és nem lesz akkora, ha a Fradiban, mitöbb egy felívelő Fradiban fejezi be jatékoskarrierjét...