A világ futball panthenonját zseniális labdarúgók alkotják. Melynek olyan tartóoszlopai vannak, mint Puskás,Pelé,Maradona vagy Cruyff. Csodáljuk teljesítményüket,váratlan megoldásaikat,improvizációikat, miközben a bennük rejlő titok számunkra rejtve marad. Nevezhetjük ezt játékösztönnek,egyedi érzéknek vagy kreativitásnak.
De mégis mi az a titok ami összeköti őket!? Például lehet-e Puskás 1953-as hátrahúzós csele, Pelé 1970-es uruguay-i kapussal szembeni megkerülős csele, Cruyff 1974-es Berti Vogts elleni induló-megtorpanásos csele vagy Maradona 1986-os angolok elleni szóló gólja között párhuzamot találni?
A titok eredetét a tized másodpercek alatt létrejövő gondolati előnyben kell keresni, amely megteremti a két-három lépéssel előrébb járó játékvízió megvalósulását. A gondolati gyorsaság feltétele és egyben legfőbb segédeszköze a labdarúgó által birtokolt periférikuslátás. Az e képességgel bíró futballista a különböző játékszituációkban úgy elemzi, méri fel a játékkörnyezetben rejlő lehetőségeket - csapattársai, és ellenfelei helyzetét - hogy közben másra fókuszál elsődlegesen, például labdakezelésre, labdavezetésre, cselezésre. A megosztott figyelemből keletkező futballista észlelésekből erednek a játék folyamában a váratlan megoldások, improvizációk. A periférikus látásmód labdarúgásbeli jelentőségét remekül tárja elénk Jorge Valdano, Maradona 1986-os angolok elleni VB negyeddöntőn szerzett szóló góljáról történő visszaemlékezése. A következőképpen idézi fel azt a mítikus gólt: "Amikor a mérkőzés után a zuhanyzóban álltunk, Maradona azt mondta nekem: Láttam,hogy a túloldalon követed a támadást s az egész akció alatt a megfelelő pillanatra vártam, hogy leadhassam neked a labdát. A zsenik agya hihetetlen gyorsasággal dolgozik és rengeteg apró részletre képes egyidőben figyelni. Diego úgyanis nem csupán egy kék-fehér mezes argentin játékost látott, hanem pontosan tudta, hogy én futok a pálya túloldalán és ez igazán lenyűgöző számomra." A Valdano által említett rengeteg apró részlet közé tartozik a saját illetve csapattársainak mozgása, a labdavezetés és az ellenfél helyezkedése, annak cseles kikerülése is.
A zseniális játékosok magasabb szinten gondolkodnak, az egy síkon mozgó rutinszerű cselekvés helyett továbblépnek és több síkon közelítik meg az adott helyzetet.Ez a kreativitás titkának kulcsa.Ezt a kulcsot tudományosan megfogalmazva, Arthur Koestler biszociációs kapcsolatnak nevezi. Megjelenik a művészetekben, a tudományos felfedezésekben, a sportban ,de a hétköznapokban a nevetés forrása is innen ered. Egy humoros hozzászólás végén ugyanazt éljük át, mint mikor két egymásnak feszülő csapat mezőnyjátéka közben egy játékos váratlan megoldása megtöri a patthelyzetet. A feszültség feloldódik, katartikus élményt okoz a nézőben, szurkolóban egyaránt. Manapság ha nem vagyunk elkötelezett szurkolói egy csapatnak sem, de szeretjük a futball szépségét akkor e katartikus élmény szállítója ki lehetne más mint Messi.
Tudtad?!: Arthur Koestler (Kösztler Artur), magyar származású társadalomfilozófus, regény-és újságíró, polihisztor.Kivételes tehetséggel, otthonosan mozgott különböző tudományágakban,mint a filozófia, pszichológia,irodalom és a történelem. Az alkotó cselekedet című művében, a kreatív gondolkodás titkát kutatja, s annak történetét írja le.
A játékosoknál a feszültség általában - a reklamálásokon túl - a gólöröm pillanatában vezetődik le. Ritkán vehető észre a futballistákon az, hogy a környezetükről megfeledkezve, a játék élvezete, a saját kreativitásukból fakadó öröm őszintesége átsütne arcukon. Az egyik üdítő kivétel a kilencvenes évekbeli Milan egykori klasszisa, a jugoszláv-montenegrói származású Dejan Savicevic volt. Aki Crvena Zvezda és a Milan csapatával is BEK győzelemig jutott. Könnyed, légies játékával, egyedi meglátásaival állandó szellemi fölényt biztosított csapatai számára. Nem véletlenül ragasztotta rá az olasz sajtó "A zseni" becenevet. Koestler után szabadon lehetne őt a "mosolygó zseni" névvel is illetni.
Az ösztönös tehetség másik aspektusát emelte ki az olasz szaksajtó, mikor a "fenomén" jelzővel írta le a brazil Ronaldo játékát. Az ő játékstílusa egy "jelenség ", ami nehezen magyarázható mert az ösztönös és a tudatos elemek egyedi keveredéséből tevődik össze. Ahol a játékösztön a tudatos gondolkodásnál gyorsabban nyilvánul meg, olykor maga a támadó sem tudja mi lesz a következő csele, fifikás megoldása. Akkor a védők honnan is tudhatnák?!
Az ösztönkutatás is kitér a térbeli gondolkozás jelentőségére. Hermann Imre elismert magyar pszichoanalatikus is megállapítja, hogy az egyenes irány helyett, ami a logikus gondolkozást jellemzi, az ösztön sokszor olyan irányt mutat, ami spirális,örvényszerű, olykor közeledik majd távolodik céljától. Ezek a jellemzők felfedezhetőek voltak Ronaldo sokszor követhetetlen átlépős és testcselein, melyek segítségével 3-4 védőt is megőrjített kis területen.
Tudtad?!:Hermann Imre orvos,pszichiáter,pszichológus.A huszadik század budapesti pszichoanalitikus iskolájának egyik legmeghatározóbb személyisége.Kiemelkedő fejlődést ért el a gondolkodáslélektan és a modern fejlődéslélektan területén.Szemléletét a nyitottság jellemezte, hiszen különböző tudományterületeket próbált integrálni.Az ember ősi ösztönei (Budapest,1943.) című művében lehet bővebben az ösztönelméletéről olvasni.
Mindezek ellenére megállapíthatjuk: a zseniket megérthetjük ,de nem fejthetjük meg. A bennük rejlő tudás újra és újra csodálattal tölt el minket. Az ilyen korszakos egyéniségek éltetik a labdarúgás, időtálló, megtörhetetlen varázsát. Persze a zsenik se a semmiből jönnek, nem ufók, bizonyos társadalmi közegből, futballkultúrából, játékkörnyezetből emelkednek ki. De ez már egy másik cikk témája kell hogy legyen.