"Indulhat a játék!"
Közeledik a karácsony és az első világháború első évére emlékező centenárium vége. Sokat és sokféleképpen emlékeztek, így az 1914 karácsonyán Csendes éj éneklésévél kezdődő és közös futballjátékkal végződő brit - német frontbarátságra is: megemlékező újrajátszással, megfilmesítetésével reklám formájában... Értjük az üzenetét és a lényegét, meg is érint minket így száz év távlatából, de vajon az egész esemény érzületével tisztában lehettünk - e? Annyira nem tudok és nem is akarok az emberi lélek mélyére hatolni, ezért is hívok kortanúkat segítségül, hogy kicsit jobban megvilágítsák e történés hátterét. Mindenesetre van az eseményben valami hátborzongató, a szörnyű körülmények és valami felemelő emberi tekintetében. Ahogy a Csendes éj bezengi németül és angolul a halál uralta senki földjét és világot teremt; helyesebben egy világ teremtésébe kezd, kapcsolatot ember és ember között. Ott és akkor a világ kifordul addigi kerékvágásából, és a kor nehézségi erejét legyőző világot alkot.
Érdemes itt idézni a háborúellenes Romain Rolland francia író egy naplóbejegyzését, amely 1914 december 20.-ának vasárnapján kelt. : "Július óta most először ülök zongorához. Kezd nem érdekelni a népek pusztulása, amelyet maguk a népek akarnak, s amely úgy látszik, élvezetet okoz nekik. Nem is értük küzdök már, hanem az emberi szellem becsületéért. A drága Mozarttól játszottam és templomi énekeket, régi, német szerzőktől." A lelkivilág és a zene egyetemes kapcsolatának hasonlósága a két esetben közösséget mutat. A katonáknak a töltényekből és az azok okozta testi és lelki megrázkódtatásokból, Rollandnak a szavakból és azok gondolati hiábavalóságának érzetéből lett elege. A szavak kimerültsége ez, melyekkel egyaránt küzdött a francia és a német értelmiség nagyrészét hatalmába kerítő háborúpártisággal, valamint azok nacionalista és soviniszta szellemiségével és szólamaival. A front mögött Mozart és német templomi ének egy francia író zongoráján, a fronton egy templomi ihletésű bölcsődal a Csendes éj angol és német katonáktól. "Csendes éj!Szentséges éj! Mindenek álma (nyugta) mély..." De mit gondolnak e mélység mozgatórúgóiról a front határvidékén?
Eredeti felvétel az 1914-es "front-karácsonyról"
Ferenczi Sándor a neves pszichoanalitikus, aki a frontkatonák háborús traumák okozta neurózisainak terén új hangot ütött meg és érvelt 1914 november 30.-i Freudnak írt levelében a következő önmegfigyeléséről ír: "Ma érkezett Miskolcról egy huszárhadnagy, és azt mesélte, hogy az ottani katonai kórházakat kiürítették. A háború eddigi minden borzalmai közül semmi nem hatott rám ilyen erősen, mint annak a veszélynek a híre, ami szülővárosomat fenyegeti. Képzelheti, mennyire meglepett a szülőföldhöz való infantilis rögződésem e kétségbevonhatatlan bizonyítéka. Ebben egyébként benne van az Ön elméletének a bizonyítéka is, miszerint tulajdonképpen hazaszeretet nincs is, hanem csak a szülőváros iránti szeretet[...] létezik. Érdekes szociálpszichológiai távlatok nyílnak meg erről a pontról egyrészt a nárcizmus és a lokálpatriotizmus, másrészt a tárgyszeretet és internacionalizmus közötti bensőséges kapcsolatra nézve."
Ferenczi Sándor, elismert pszichoanalitikus 1915 januárjában
Ez a bölcsődal, a saját anyanyelvükön énekelt Csendes éj megteremti azt a bizalmi atmoszférát mely a lövészárokból, a veremből való időleges feltörést lassan megfogalmazza és elindítja; az első lépés a legnehezebb. Ferenczi szavaiba kapaszkodva, a halálfélelem örvényétől felfokozódó nárcizmust és a verembe szorult patriotizmust képesek maguk mögött hagyni.
De ott kell valami közös, nyelveken átívelő cselekvés ami mozgásban tartja az érzületet: megjelenik a labda. A labda mint tárgy így valóban a világot, a nemzetek feletti érzületet jelenthette. Ez a közös élmény kis időre felszámolta a csatateret, a senki földje az ő közös földjük lett. Furcsa felemelő feloldódás...
Fiatal frontkatonák futballozás közben
Magyarázata messze esik látókörömtől, mégha olyan Vergilius vezetne, mint a kollektív lélektan megalapozója Jung vagy éppen a vallástörténész Kerényi Károly tenné azt. Ők a kör négyszögesítésének emberi problémáját a lélek és valláslélektan szempontjából vetik fel. Segíthet - e ez a száz éve történt karácsonyi események közelebbé tételében? Kerényi antik kútfők alapján a romulusi Róma-alapítás (kultikus középpontból történő körülszántás a város területének) hasonló városalapításoknál vetti fel a kör és a neki ellentmondó két négyszögű felosztás kettős voltát. Míg Jung nyugati páciensek álomfejtésének esetében fedezte fel, az általuk nem ismerhetett keleti ó - ind Mandala szimbólumok kör és négyszög váltakozásának rejtett kapcsolatát. Melyet az egyén önfelszabadító mechanizmusához, a jungi individuációhoz kötött. Mindenesetre egyre járatlanabb területre tévedek..., de azért Vergiliusaim kezét még nem engedem el.
Futballpálya felülről nézve...négyszögek és körök bűvös kombinációja
Ezért nézzük Plutarchos mit is ír Romulus életrajzában Róma legendás alapításáról: "A mostani Comitium helyén kerek gödröt ástak, és belehelyezték mindazon dolgok zsengéit, amelyeket megszoktak és megszerettek, vagy amelyek szükségesek voltak számukra, végül mindenki hozott egy marék földet onnan, ahonnan származott, és mindezt együtt beledobálták a gödörbe. A gödröt, akárcsak az eget, mundusnak nevezték, s ez lett a középpont, amely körül a város kerületét megrajzolták." És ha visszatérünk 1914 karácsonyára a nyugati frontra, ott a katonák valami hasonlót vittek véghez, a két lövészárok között új középpontot kerestek, ételt cseréltek, cigarettát és italt, ami ott a front létben fontos és nélkülözhetetlen volt nekik, mitöbb a béke jelképeként fagyöngyöt is gyűjtöttek, együtt volt az emberi mélység és magasság, a mundus, a világ.
Kilátás egy első világháborús lövészárokból
Sapkáikat sisakjait lehelyezve kapukat alkottak, új teret képeztek a lövészárkok között, melynek közepén megint ott volt a kör, a labda világa. Talán ez már hasonlít a Jung Mandala értelmezéshez, körök és négyzetek viszonyában. Az árok, a verem, az azáltal határolt harctér, melynek kultikus közepe gyakorlatilag a vég, az alvilág kapuja volt, most időlegesen meghódítatott, új körök és négyzetek képződtek: a hátborzongatót a felemelő váltotta fel.
A közös birtokbavétel, a formai megközelítés tartalmi háttere talán itt az ellenségből embertársakká; embertársakból "baj-társakká"; " baj-társakból" játéktárssá válása útján történt meg. Kicsit olyan ez amikor a kezdőkörben a két csapat egy gyászeset után egymásba kapaszkodva emlékezik és kört alkot, amikor csöndben van a közönség és a média is hallgat, majd utána az első kezdőrúgással közösen birtokba vesszik a körökből, négyzetekből álló játékteret. Megpróbáltuk kicsit az általánoshoz, az emberi lélektan mélységeihez, mitöbb a "lélek - geometria" térbeli kiterjedéséhez illeszteni az 1914 karácsonyán történteket. Ezzel talán közelebb hozhatjuk magunkhoz, a mi mostani négyzeteinkhez és köreinkhez ezt a különleges eseményt.
Eredeti kép az 1914-es karácsonyi tűzszünet néhány résztvevőjéről
De nem mehettünk el egyedisége és különlegessége mellett, miért ekkor történt meg, és hogyan illeszthető be az akkori általános közegbe. Ehhez a kiváló francia történészt Marc Blochot hívom segítségül, aki 1914 - őszén a fronton harcol és sebesül meg, majd tisztként védte a hadbíróság elé állított katonákat. Háborús tapasztalatai őt is a kollektív lélektan felé terelték és annak kiváltó okát kereste: "A cenzúra egy merész húzással, amilyenről a legvakmerőbb tudós még csak álmodni sem merne, eltörölte az elmúlt századokat, és visszavitte a fronton harcoló katonát azokhoz a hírközlő eszközökhöz és abba a lelkiállapotba, amelyek az újság, a napilap és a könyv előtti régi korokban éltek." Ily módon megjelenhet a rémhír, a visszafejlődés formája, mindez elvezetett "a legendák és hagyományok ókori előzményének, a szóbeliségnek a feltámadásához", újraéledt a középkor a maga "barbár és irracionális mentalitásával".
Marc Bloch, híres francia történész 1914-ben
Az új típusú háború, a katonából megteremtette a frontkatonát a maga szörnyű elszigeteltségében. A "Harcoljatok" rigmust nem kiálthatta túl és nem csendesíthette el igazán semmi, 1914 karácsonyán a brit és a német katonák közös fotókat készítettek, egy lehetséges világról és elküldték a maguk parancsnokságára, ahol a propaganda tussal, ellentintával agyonnyomta. Ez alapján, a korábbi kép tovább finomítható, mindez olyan amikor kezdőrúgás után sem szólal meg a harcoljatok rigmus a nézőtéren, és ezt az indulatot gerjesztő stadionokon kívüli folyamatok is lenyugodnak. A zárt kapu mögött játék folyik; előtte, közben, utána öltözői hangulat uralkodik. "Nevető oroszlánok-nevető nagyhatalmak"...